Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075
1096 PÁLFFY GÉZA sőbb is megmaradt. A magyar politikai elit legelső vonulata így egyre inkább a bécsi (prágai) udvarban legsikeresebben és legnagyobb számban integrálódott, valamint a 17. század közepére kialakuló nemzetközi arisztokráciával legszorosabb kapcsolatokat kiépíteni képes magyar mágnás-famíliákból (a Balassi, a Batthyány, a Czobor, a Csáky, a Draskovich, az Erdődy, az Esterházy, a Forgách, a Frangepán, a Homonnai Drugeth, az Illésházy, a Nádasdy, a Pálffy, a Rákóczy, a Széchy, a Thurzó, a Zichy és a Zrínyi) került ki. Mindezek ismeretében érthető igazán, miért adhatott például a Batthyány, Erdődy, Esterházy és Pálffy család a 17. század folyamán három nádort és mintegy húsz főméltóságot a Magyar Királyságnak. Virtuális magyar királyi udvar: király- és királyné-koronázások Magyarországon Ehelyütt szükséges röviden szólnunk arról, hogy a megszűnt önálló magyar királyi udvar névleges főméltóságai — egyúttal a magyar politikai elit meghatározó tagjai — az 1526 utáni évszázadokban pusztán a pozsonyi és soproni magyar királykoronázások (továbbá részben az országgyűlések) alkalmával láttak el valamit egykori feladatkörükből. Ezen alkalmakkor a magyar királyi udvar egy rövid időre ideiglenesen „összegyűlt", másként fogalmazva virtuálisan újra meg újra „életre kelt". Valójában azonban ekkor sem nevezhető teljességgel önálló magyar királyi udvarnak, hiszen Habsburg-uralkodóink még ezen eseményeken is — teljesen érthetően — a bécsi közös udvartartás nagy számú idegen kíséretével jelentek meg, majd vettek részt a bécsi hatásra ráadásul részben (de csakis részben) átalakuló szertartásokon. Mivel azonban a magyar királykoronázás60 jelképezte legszemléletesebben a Magyar Királyság önállóságát a Habsburg Monarchián belül, reprezentatív jelleggel ez a különleges, virtuális magyar udvar nagyrészt összeült Pozsonyban vagy Sopronban.61 Mindezt szemléletesen igazolja a magyar király- és királyné-koronázások utolsó elemét jelentő koronázási lakomák (Krönungsmahl/Krönungsbankett) ceremóniarendje, melyek alkalmával az egykori magyar uralkodói udvar nyilvános lakomái asztali szertartásainak egy része újra meg újra életre kelt.62 Ezen ünnepségeken a késő középkori önálló magyar királyi udvar névlegessé vált főtisztségviselői (az udvar-, étekfogó-, pohárnok- és ajtónállómester, illetve a főkamarás) időről időre elláthattak valamit egykori feladatkörükből. Ez a magyar politikai elit állhatatos kitartásának köszönhetően különösen az asztal körüli szolgálatra (Tafeldienst) és a lakomáról lakomára újonnan kijelölt, kizárólag magyar étekfogók alkalmazására volt igaz - nem tévedés: egészen az utolsó, 60 A témára újabban 1. Ákos Barcsay: Herrschaftsantritt im Ungarn des 18. Jahrhunderts. Studien zum Verhältnis zwischen Krongewalt und Ständetum im Zeitalter des Absolutismus. (Studien zur Neueren Geschichte 2.) St. Katharinen 2002.; Stefan Holcík: Pozsonyi koronázási ünnepségek. 4. jav., bőv. kiad. Bratislava 2005.; S. Lauter Éva: Pozsony városa új szerepben. In: Idővel paloták... i. m. 144-171.; Roger Corneas Emil Teszelszky: De sacra corona regni Hungáriáé: de kroon van Hongarije en de ontwikkeling van vroegmoderne nationale identiteit (1572-1665). Phil. Diss. Proefschrift. Groningen 2006. 61 Mindez azonban cseh és német-római birodalmi vonatkozásban is sok tekintetben hasonlóan alakult. Az utóbbira 1. Jeroen Duindam megjelenés alatt álló előadását (The Habsburg Court in Vienna: Kaiserhof or Reichshof?) az oxfordi The Holy Roman Empire/Das Heilige Römische Reich, 1495-1806 konferencián (2006. augusztus 30-szeptember 2.). 62 Az alábbiakra részletesen Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15-17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról. Századok 138. (2004) 1005-1101.
