Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075
A MAGYAR KIRÁLYSÁG A 16. SZÁZADI HABSBURG MONARCHIÁBAN 1097 1916. évi budai várbeli koronázási bankettig. A királyi asztal középkori ülésrendje viszont — a főként burgundiai hatásra sokkal zártabb és szigorúbb szertartásrendű, bécsi közös udvar szokásainak megfelelően — gyökeresen megváltozott, így 1563-tól a királyi asztalnál a teljes magyar világi és egyházi elitet általában már csupán a koronázást végző esztergomi érsek és a világi előkelők vezetője, a nádor (majd 1618-tól még a kalocsai érsek) képviselte. Ez azzal volt magyarázható, hogy a középkori gyakorlattal ellentétben a lakomák ülésrendjét ekkor már nem a magyar királyi udvarmester (curiae regiae magister), de nem is a magyar tanácsosok, hanem a bécsi főudvarmester (Obersthofmeister) a bécsi közös udvar szokásai alapján határozta meg. A koronázási lakomák ceremóniarendje tehát magán hordozta azokat, a bécsi Habsburg-udvarból érkező hatásokat is, amelyek azzal az alapvető folyamattal jártak együtt, melynek következtében 1526 után a Magyar Királyság a Habsburg Monarchia részévé vált. A Magyar Királyság külföldi reprezentációja: császárkoronázások és uralkodótemetések a birodalomban A magyar uralkodói udvarral kapcsolatban még egy fontos, vitatott problémát szeretnénk tisztázni. A 16-17. századi nádori és főúri reprezentációról készült és számos új forrást feltáró irodalom általában, bár korántsem ellentmondások nélkül a következőket állítja: mivel az önálló magyar királyi udvar fennmaradt, a magyar nagyurak ennek főtisztségeit betöltve a magyar királyi udvart képviselték külföldi utazásaik, elsősorban a német-római birodalmi császárkoronázások alkalmával.63 Mivel azonban — mint láthattuk — véleményünk szerint nem állja meg a helyét a magyar királyi udvar bécsi fennmaradásáról széles körben elterjedt koncepció, hiszen a Habsburg Monarchiának (a főhercegek udvartartásai mellett) ténylegesen egy közös udvara volt, a magyar politikai elit képviselői a német birodalmi gyűléseken és császárkoronázásokon nem a magyar királyi udvart, de nem is a 'királyi Magyarországot', hanem a Magyar Királyságot reprezentálták. így eddigi ismereteink szerint 1528-tól kezdve — amikor Ferdinánd király meghívta idősebb monyorókeréki Erdődy Pétert (1463-1547) harminckét jól felszerelt lovassal német-római birodalmi útjára64 — a birodalmi császár- vagy a prágai cseh királykoronázásokon a bécsi udvar magyar heroldja mellett a Magyar Királyságot ezek, a magyar nagyurak vezette, magyarosan felöltözött, díszes huszárcsapatok képviselték. Köztük — legalábbis a 16. században — általában olyan arisztokraták voltak többségben, 63 S. Lauter É.\ Nádori reprezentáció i. m. főként 5-9.; Várkonyi Gábor: Magyarok a római király választásán 1636-ban. In: Perlekedő évszázadok. Tanulmányok Für Lajos történész 60. születésnapjára. Szerk. Horn Ildikó. Bp. 1993. 204-205.; Szilasi László: „Vitéz-e avagy ájtatos?" I. Batthyány Ádám sajátkezű bűnlajstroma s „némely fontos kicsiség". (Peregrinatio Hungarorum 3.) Szeged 1989. és a kérdés további kutatását sürgetve Horn Ildikó: Esterházy Pál: Itinerarium in Germaniam 1653. Sic itur ad astra 1989: 2-3. sz., 21-48., különösen 24. 64 „Eíegimus te, quem ex ordine dominorum baronum et magnatum ad Imperium et alia dominia nostra, ad quae propediem profecturi sumus, nobiscum ducamus. Hortamur itaque Fidelitatem Tuam et eidem etiam committimus, ut cum triginta duobus equitibus decenter et quo meliori fieri poterit apparatu ita instructus esse debeas, ut cumprimum tibi significabimus, ad locum per alias literas nostras designandum cum eisdem equitibus ad servitia nostra regnique nostri venire possis et valeas. Nos de expensis tuis gratiose te contentum reddemus." SNA; Ustredny archív Erdődy Lad. 2. Fase. 8. Nr. 2. fol. 2. (1528. febf. 16., Esztergom) és HHStA, Familienarchiv Erdődy (Depositium) D 11198 a. (Lad. 1. Fase. 2. Nr. 15!)
