Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351

1380 SZ. SIMON ÉVA rök, ám 1568-ban már újra 68 család lakta. 1570-re ismét jelentősen csökkent a lakossága.164

Ennek ellenére a dikális összeírásokból származó adatai alapján hódolását csak az 1572. esztendőre tehetjük. Ezt követően ugyan nagyon gyér, de folyamatosan létező népességet mutatnak a jegyzékek.165

Pedig a törököknek feltétlen érdeke fűződhetett akár a település teljes elpusztításához is, hiszen valódi értéke nem az 5000 akcsés jövedelme volt, hanem Mórichelyhez hasonló stratégiai szerepe. Mindkét fél számára nagyon fontos hely volt, mert itt vezetett keresztül a Kanizsa patak völgyét átszelő, a várat északról megkerülő út.166 1578-ban a stájer rendek kezdeményezésére majd erődítményt is emelnek a pontra (Korpavár). 1579-ben pedig az új védelmi koncepció jegyében létrejött vizsgálóbizottság (Musterkommission) jegyzőkönyve említi, hogy kissé feljebb, az Újudvar falunál lévő elhagyott templomot, mivel a törökök portyázásaik előtt itt szoktak gyülekezni, fel kell robbantani.167 Azt, hogy ez a gyülekezés mennyire valóságos lehetett, már az 1570. évi tímár-defter adatai is bizonyítják, hiszen Újudvartól kiindulva nőtt ki a zalai török hódoltság kanizsai náhijéje.168 Újudvar további érdekessége az, hogy 1580 után már nem szerepel a szandzsákbégi hászok sorában. Eltűnése nyilván a kanizsai védelmi övezet modernizálásával hozható kapcsolatba. A korpavári palánk 1578 után nagyon megnehezítette ezen a ponton az átkelést. így a település stratégiai jelentőségét elveszítve más módon került hasznosításra. 1590-ben már a segesdi várkatonaság javadalmaként írták össze, mint zsoldtímárt, tetemes hozamnövekedéssel, 20 000 akcséval.169 3. Becslés alapján meghatározott birtokok, azaz offenzív jellegű hászok Amint fent már bemutattam, 1552 és 1570 között a magyarországi hódoltságban a határvidéki szandzsákok elöljáróinak hászai közé bizonyos esetekben becslés alapján felmért, névleges birtokok is bekerültek. Az időszak mérlegének végkövetkeztetéseként pedig az a megállapítás állt, hogy a bégek javadalmainak felsorolásában a ber vedzsh-i tahmin formula megjelenése bizonyos esetek-164 Vándor L.:

Kanizsa története i. m. 337.; MOL E 158, 54. köt. 1570-ben mindössze 6 porta szerepel. 165 MOL E 158, 54. köt. 166 Már

a

középkorban így írták le határát: „prima meta incipit ab aqua, quae vocatur Clesna, a parte maris", azaz a Clesna (Kanizsa) vizénél kezdődött, az akkoriban gyakran tengernek nevezett Balaton részéről. Ezt támasztják alá a korabeli török források is. A települést 1570-ben a koppányi szandzsák összeírásában is megtaláljuk, Ali bin Musztafa javadalmaként 1482 akcsés becsértéken. Ekkor a neve mellett a szokásostól eltérően nem egy nagyobb helység neve szerepel helymeghatározásként, hanem a következő: „der dzsezair-i Szalavar" azaz Zalavár szigetén fekszik. Pesty Frigyes: Magyarország vízhálózata a régi korban. Századok 1. (1867) 70.; ill. BOA Tapu 505. fol. 15. (MOL Filmtár 10129. tekercs) 167 Kelenik J.:

A kanizsai védelmi övezet i. m. 167-168. A templomok felrobbantására Tharnóczy Farkas kanizsai vicekapitánysága (1580-1582) idején került sor. Vándor László azt is tudni véli, hogy az esetre a török közvetlen nyomása adott okot, mivel 4-5000 emberrel felvonulva az újudvari és a galamboki templomokat erődítménnyé akarták kiépíteni, ezzel beékelődve Kiskomár és Kanizsa közé. Vándor L.: Kanizsa története i. m. 323. 168 BOA Tapu 503. passim. 169 BOA Tapu 638. fol. 68.