Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
AZ 1267. ÉVI DEKRÉTUM ÉS POLITIKATÖRTÉNETI HÁTTERE 829 hány évvel korábban László és Gyula — Miklós prépost is elhagyta urát: István ugyanis azért vett el két korábban általa adományozott birtokot bizonyos személyektől, mert azok Miklós préposttal együtt elszöktek tőle {cum Nicolao preposito, aule nostre cancellario a nobis fugitive recesserunt),183 Hogy hová szöktek Miklósék, azt az oklevél nem árulja el, ám a körülmények ismeretében másra, mint hogy átálltak IV Béla oldalára, aligha gyanakodhatunk. Az eset háttere és pontos ideje — 1266-ban vagy 1267-ben történt-e — nem ismertek, az azonban bizonyos, hogy nem Kán Miklós volt az egyetlen, aki ez idő tájt elhagyta István ifjabb királyt. Ugyanerre a lépésre szánta el magát — vagy kényszerült, ez nem tudható — Csák nembéli Péter fia Domokos is, aki pedig egyike volt az ifjabb király legbizalmasabb s mindaddig leginkább megbecsült híveinek. Nagy valószínűséggel ő az a Domokos, aki 1262-1263-ban István pohárnokmestere és zempléni ispánja volt,184 az viszont bizonyos, hogy 1266-ban az ifjabb királyt nádorként, valamint bácsi és szebeni ispánként szolgálta,185 miután fivérével, Mihállyal együtt végigharcolta István oldalán az 1264-1265. évi belháborút Feketehalomtól Isaszegig.186 1268-1269-ben azonban már Benedek, István addigi udvarispánja187 viselte Domokos tisztségeit, megtartva az udvarispánságot is.188 A szokatlan méltósághalmozás rendkívüli helyzetet sejtet, s valóban, 1269-ben Csák Domokos Béla szlavóniai herceg baranyai ispánjaként szerepel,189 ami nem sok kétséget hagy afelől, hogy valamikor 1266 és 1268 között — bizonyára 1267-ben190 — Kán Miklós kancellárhoz hasonlóan átállt IV Béla oldalára.191 Mindezek alapján elég okunk van annak feltételezésére, hogy 1266 és 1268 között — a legnagyobb valószínűséggel 1267 nyarán — valóban újra pattanásig feszültté vált a viszony IV Béla és István ifjabb király között, s a helyzet újabb fegyveres harc kirobbanásával fenyegetett. Ez utóbbi feltételezéshez nyújt alapot István ifjabb király azon 1268-ban kiadott oklevele, mellyel a királyi nemes szerviensek közé emelte Sudurman fiait, Pouka és Barnabás gömöri várjobbágyokat, akik Illés fia Péter ispán szerviensei voltak (Poukam et Barnabum jobagiones castri nostri de Gumur, filios Sudurman, servientes videlicet ipsius Petri comitis fili Elie). Erdemeiket előadva az oklevél elbeszéli, hogy a Feketehalom alatt Kemény fia Lőrinccel vívott csata után a várjobbágyok urukkal együtt csatlakoztak az ifjabb királyhoz, akinek minden parancsát teljesítették, míg csak a béke helyre nem állt közte és szülei között. Ezt követően az oklevél úgy folytatódik: „továbbá, amikor másodszor támadt viszály köztünk és szüleink között, és ugyanazon Poukát és Barnabást uruknak, a mondott Péter ispán-183 1267: CD IV/3. 417. 184 1262 (1265?): MES I. 472. (keltére 1. RA 1795. sz.); 1263: uo. 485., CDCr V 264. 185 1266: Sztáray I. 10., DL 67 402., ÁÚO VIII. 147-148. 186 1272: CD V/l. 238-239. 187 1266: DL 56 922., HO VII. 105., RA II/l. 31. 188 1268: Hazai 53., ÁÚO VIII. 211.; 1269: HO VIII. 117., vö. még a 155. sz. jegyz-tel! 189 1269: CDCr V 491., MES I. 563., MES I. 564. 190 1266. dec. 25-én még István ifjabb király nádoraként ad ki oklevelet (DL 67 402.), utódáról, Benedekről az első adat 1268. nov. 25-éről való (Hazai I. 53.). 191 Vö. Karácsonyi J.\ Magyar nemzetségek i. m. 321-322.
