Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
AZ 1267. ÉVI DEKRÉTUM ÉS POLITIKATÖRTÉNETI HÁTTERE 807 idézett visszaemlékezése sugallja —, egyáltalán nem tűnik lehetetlennek, mindenesetre megmagyarázná, hogy miért vett részt, meglehetősen szokatlan módon, a Patak elleni támadásban IV Béla leánya: meglehet, személyesen akarta felügyelni terve megvalósítását. Az ugyanakkor bizonyos, hogy a börtönőr szerepére már nem vállalkozott. A feladat a Hontpázmány nemzetség egyik ágából származó Ivánka fia19 Andrásnak jutott, 20 aki közvetlenül a tatárjárást követően építette fel a zólyomi királyi uradalomhoz tartozó Turócban az ifjabb király családjának börtönéül kiválasztott várat.21 A megbízatást alighanem annak köszönhette András, hogy közismert volt a dinasztia iránti feltétlen hűsége. Egyike volt azoknak, akik a muhi csatából menekülő IV Bélának lovukat átengedve adták tanúbizonyságát önfeláldozó hűségüknek,22 így aztán semmi meglepő nincs abban, hogy utóbb a király alkalmasnak találta arra, hogy mindkét fia mellett bizalmi feladatokat lásson el: 1243 telén az akkor még gyermek István herceget bízta András őrizetére, aki a turóci várban — közelebbről, sajnos, ismeretlen — szolgálatokat téve védelmezte a trónörököst,23 később pedig a király ifjabb fiának, Béla hercegnek a mestereként találkozunk vele.24 Ilyen előzmények után IV Béla (vagy leánya, Anna) szempontjából bizonyára jó döntésnek tűnhetett András kiszemelése az ifjabb király foglyul ejtett családjának őrzésére. Magát Andrást azonban szerfelett kényes helyzetbe hozta e lépés, hiszen egyfelől nyilván meg kívánt felelni királya bizalmának, másfelől azonban — a belviszály bizonytalan kimenetelét szem előtt tartva — arra is gondolnia kellett, hogy helyesebb, ha nem bánik túl kemény kézzel Erzsébettel, aki egy napon még királynéja lehet. A kutyaszorítóba került András a jelek szerint azt a megoldást választotta, hogy őrizetben tartotta ugyan a foglyokat, mindazonáltal a fogság korántsem volt olyan szigorú, mint azt Anna hercegnő eredetileg eltervezhette. Tudjuk például, hogy tekintélyes összeget, száz márkát kölcsönzött a fogoly Erzsébetnek,25 s nehezen hihető, hogy az ifjabb királyné egyik híve — Nádasd nembéli26 Itimér fia Imre — András tudomása, s legalább hallgatólagos beleegyezése nélkül vihetett volna hírt „a fekete hegyek alatt csaknem fogolyként megbújva rejtőzködő" Istvánnak családja sorsáról.27 András tehát úgy ítélte meg, hogy lojalitása bizonyos mértékig István feleségét is megilleti. Tény mindenesetre, hogy Andrásnak sikerült minden fél megelégedésére megoldania korántsem egyszerű feladatát. Annak, hogy IV Béla kegyét megőrizte, világos jele az a két birtokadomány, melyeket 1265 végén, illetve 1268-ban kapott a királytól,28 de egykori foglya, Erzsébet sem hagyta viszonzatlanul 19 Vö. Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Bp. 1995.2 657-658. 20 1274: CD V/2. 217. 21 1253: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I—II. Ed. Richard Marsina. Bratislavae 1971-1987. (a továbbiakban: CDES) II. 294. 22 Uo. 23 1249: CDES II. 223-224., vö. 1243: Árpádkori új okmánytár I-XII. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. (a továbbiakban: ÁUO) VII. 131-133. 24 1256: CDES II. 381. 25 1274: CD V/2. 217. 26 Karácsonyi «/.: Magyar nemzetségek i. m. 846. 27 1271: Zala I. 58-59., az idézett magyar fordítás Petrovics István munkája, 1. KHO 72. 28 1265: CD IV/3. 256-258.; 1268: CD IV/3. 430-431.
