Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
808 ZSOLDOS ATTILA szolgálatait.29 Bizonyosra vehető tehát: IV Béla azon döntése, hogy foglyai legértékesebbjét a továbbiakban nem Turóc várában, s még csak nem is Magyarországon tartja őrizetben, nem Ivánka fia András — IV Béla előtt minden bizonnyal amúgy sem ismert — engedékenységével függött össze, hanem a hadszíntérről érkező rossz hírekkel. A történet ezen pontjára IV László egy 1275-ben kiadott oklevele vet némi fényt. Az okmányt Apc nembéli keresi30 Detre fiai, Dethmar és Dethbor — valamint meg nem nevezett rokonaik {ipsorum fratribus et cognatis) — számára állították ki, átírva benne V István 1270-ben kiadott oklevelét is. Ez utóbbi, megemlékezvén a két testvér helytállásáról az isaszegi csatában, írásba foglalja a nekik és — az ebben az oklevélben név szerint is felsorolt rokonaiknak — tett, két sárosi birtokra vonatkozó adományt.31 A Kérésiek, úgy látszik, utóbb valami módon elveszítették a földeket, hiszen IV László oklevele azok visszaadásáról rendelkezik (reddidimus et restituimus), mégpedig, egyebek mellett, azokra az érdemekre hivatkozva, amelyeket akkor szereztek, „amikor — így a IV László nevében megfogalmazott oklevél — a kegyes emlékezetű Béla király fogságából megszabadulva Lengyelországból visszatértünk" {cum de captivitate regis Bele pie memorie avi nostri liberati a Polonia rediremus).32 Az idézett szöveg kisebb zavart okozott a régibb történetírásban, mert felmerült, hogy az ifjabb királyi család valójában Lengyelországban „sínlette a fogságot",33 míg Turóc várában csupán Erzsébetet őrizték volna, mégpedig 1273-ban egy olyan viszály idején, mely közte és akkor már királlyá koronázott fia között tört ki.34 Ahhoz, hogy 1273-ban valóban komoly feszültség alakult ki IV László és Erzsébet özvegy királyné között, kétség sem férhet, csakhogy arról, hogy ez alkalommal Erzsébet akár Turócban, akár bárhol másutt fogságot szenvedett volna, nincs tudomásunk.35 A zavart az okozta, hogy az Erzsébet turóci fogságát IV László uralkodásának idejére helyező kutatók figyelmét elkerülte a királyné 1271. szeptember 7-én kiadott oklevele, mely már említi az eseményt.36 Világos tehát, hogy Pauler Gyula helyesen rekonstruálta az ifjabb királyi család 1264-1265. évi fogságának történetét akkor, amikor arról írt, hogy Patak bevétele után „az ifjabb királynét gyermekeivel... hatalommal-karral Turul — Turócz — várába vitték", majd a béke helyreállta utáni időkre utalva megjegyezte, hogy István ifjabb király „visszanyerte nejét, gyermekeit, a kiket Lengyelországba küldtek volt".37 29 1274: CD V/2. 217. 30 Vö. Karácsonyi J.: Magyar nemzetségek i. m. 138-139. 31 1270: HO VIII. 135-137. 32 1275: HO VIII. 173. 33 Kállay Ubul: Kutatások IV László korára. Századok 40. (1906) 46. 34 Uo. 53-54., vö. még Szabó Károly: Kun László 1272-1290. (Magyar Történelmi Életrajzok) Bp. 1886. (reprint: Bp. 1988.) 21. 35 1274: ÁÚO XII. 98-100. — 1274-ben valóban hatalmába kerítette Erzsébetet és IV Lászlót az előkelők egy csoportja, csakhogy erre aligha utalhat Erzsébet 1274. évi, turóci fogságát emlegető oklevele, mert az július 2-án kelt (CD V/2. 217.), a király és anyja fogságára pedig ezt követően került sor, vö. Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I—II. Bp. 1899.2 (reprint: Bp. 1984.) II. 315-316. 36 1271: Zala I. 57-60. 37 Pauler Gy.: A magyar nemzet tört. i. m. II. 258. és 262.
