Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
806 ZSOLDOS ATTILA Nincs ebben semmi meglepő, hiszen a katonai vereség ellenére IV Béla rendelkezett még olyan ütőkártyával, amelynek birtokában nagyon is képes volt korlátozni az ifjabb király cselekvési szabadságát: fogságban tartotta fia családját. István felesége, Erzsébet és gyermekeik a háború elején Patakon kerültek IV Béla kezére, amikor Héder nembéli (kőszegi) Henrik nádor és az ifjabb király nővére, Anna hercegnő rajta ütött a váron és rövid ostromot követően elfoglalta azt. IV László egy oklevele szerint ő, édesanyja és nővérei is fogságba estek.13 Forrásunk a leányok nevének felsorolásával adós marad, mindenesetre István leányai közül egyedül Erzsébet lehetett az, aki nem osztozott a többiek — Katalin, Mária, Anna és Margit14 — sorsában, mivel ekkor már minden bizonnyal a mai Margit-szigeten lévő apácakolostorban élt nagynénje, a szent életű Margit társaként.15 Az ifjabb király családját a forrásainkban Turul néven emlegetett, máskor pedig Turócnak mondott16 várba vitték. 17 Minden bizonnyal ekkor távozott a hadszíntérről Anna hercegnő is, mivel Patak ostroma után már nincs adat arra, hogy fivére országrészében tartózkodott volna, ellenben Erzsébet egyik oklevele szerint „István király úr testvére, Anna úrnő az ország más hűtleneivel Patak várát megostromolva elfogott és erőszakkal a Turulnak nevezett várba vitt bennünket, ahol a fogság igájával megbilincselve és tőrbe ejtve szabad akaratunk ellenére nem rokonként és urunk testvéreként, aki hozzánk a legközelebb áll, hanem gonosz viperaként tartott fogva és próbált hosszabb ideig visszatartani bennünket".18 Az, hogy az ifjabb király családjának fogságba ejtése valóban Anna hercegnő ötlete volt — amint azt Erzsébet 13 1273: cum predictus avus noster transmissa armatorum multitudine primum nos et dominam reginam matrem et sorores nostras karissimas de castro Patak educi fecerat et extrahi -Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II-XV Collegit et digessit Tade Smiciklas. Zagrabiae 1904-1934. (a továbbiakban: CDCr) VI. 36. 14 István ez utóbbi leányának nevére 1. Zsoldos Attila: Két hamis oklevélről. Történelmi Szemle 41. (1999) 197-198. 15 István ujabb király egy 1265-ben kiadott oklevele Erzsébetről már mint a kolostor lakójáról emlékezik meg (Budapest történetének okleveles emlékei I. 1148-1301. Csánky Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert. Bp. 1936. — a továbbiakban: BTOE I. — 85.), maga a hercegnő pedig 1276-ban, a Margit szentté avatásával kapcsolatos eljárás során tett vallomásában úgy emlékezett, hogy 21 éves már elmúlt és 18 éve él a kolostorban (A veszprémi püspökség római oklevéltára. Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis I-IV. Ed. a collegio historicorum Hungarorum Romano. Bp. 1896-1907. — a továbbiakban: VPRO — I. 187.), amiből az következik, hogy 1255 táján született és 1258 körül adták a zárdába. 16 Vö. Mályusz Elemér: Turóc vármegye kialakulása. Bp. 1922. 101.; Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 82.) Bp. 1977. 206-207. 17 1271: Zala vármegye története. Oklevéltár I—II. Szerk. Nagy Imre, Véghely Dezső és Nagy Gyula. Bp. 1886-1890. (a továbbiakban: Zala) I. 58.; 1274: Codex diplomaticus Hungáriáé eccle-% siasticus ac civilis I-XI. Stud, et op. Georgii Fejér. Budae 1829-1844. (a továbbiakban: CD) V/2. 217. 18 1271: domina Anna soror ipsius domini nostri regis Stfephani] cum ceteris infidelibus regni nostri expugnato castro de Pótok nos excepit et duxit ad castrum Turul vocatum manu potencie, in quo nos iugo captivitatis quasi vinculatam et irretitam sine liberiori arbitrio nostro et nostrorum, non ut affinis nostra et soror domini nostri, que nos tam proxima linea contingebat, sed ut perfidissima extranea quasi vippera ferocissima detinebat et per longiora tempóra detinere conabatur — Zala I. 58., az idézett magyar szöveg Petrovics István fordítása, 1. Középkori históriák oklevelekben (1002-1410). A szövegeket válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta Kristó Gyula. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 1.) Szeged 1992. (a továbbiakban: KHO) 72.
