Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803

AZ 1267. ÉVI DEKRÉTUM ÉS POLITIKATÖRTÉNETI HÁTTERE 805 tás ezen második felében- nem nehéz ráismerni arra, ami valójában IV Béla halála után, 1270-ben történt, amikor is István első útja valóban Budára vezetett — 1270. május 13-án Budán (in monte Pestiensi) ad ki oklevelet10 —, miközben nővére, Erzsébet hercegnő vejéhez, II. Ottokár cseh királyhoz menekült a királyi kincsek néhány szép darabjával együtt, ami tovább mélyítette az ellentéteket V István és a cseh király amúgy is feszültségekkel terhes viszonyában.11 Világos tehát, hogy Enikel előadásában a legjobb esetben is összekeveredtek 1265-ben és 1270-ben történt események, valószínűbbnek tekinthető azonban, hogy István és Mária királyné találkozójára valójában egyáltalán nem került sor. Az, hogy az ifjabb király átkelt-e a Duna jobb partjára, és birtokba vette-e Budát, vagy sem, további, Enikel krónikájánál megbízhatóbb források híján nem dönthető el.12

Egy efféle lépés megtétele nyilván kellő nyomatékkal demonstrálhatta volna István katonai fölényét, másfelől azonban szólhattak érvek amellett, hogy az ifjabb király saját országrészének határai között maradjon. Elvégre ő volt az, akit IV Béla megtámadott, ő volt az, akinek a családját fogságba hurcolták a háború folyamán, az Ő várait ostromolták, s részben foglalták el a támadók, s az ő országrésze szenvedte el a háborúval szükségképpen együtt járó pusztításokat, így, ha nem kel át a Dunán, nem csak a katonai, hanem az erkölcsi győzelmet is a magáénak vallhatta, ami az elkerülhetetlen béketárgyalásokon apjáénál elonyösebb helyzetet biztosíthatott számára. Nem tudjuk, hogy István végül is melyik megoldás mellett döntött, az viszont bizonyosra vehető, hogy a béketárgyalások az isaszegi csatát követően szinte nyomban megkezdődtek. 9 Jans Enikel: Weltchronik (Appendix, 1485-1504.) - Catalogus fontium históriáé Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Árpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI I-III. Collegit Albinus Francisais Gombos. Budapestini 1937-1938. (a továbbiakban: Cat. font.) II. 1328-1329. 10 1270: Monumenta ecclesiae Strigoniensis I-III. Collegit et edidit Ferdinandus Knauz, Ludovicus Crescens Dedek. Strigonii 1874-1924., IV Ad edendum praeparaverunt Gabriel Dreska, Geysa Érszegi, Andreas Hegedűs, Tiburcius Neumann, Cornelius Szovák, Stephanus Tringli. Strigonii-Budapestini 1999. (a továbbiakban: MES) I. 575. 11 Erzsébet akciójának legteljesebb összefoglalását

1. Deér József: A magyarok Szent Koronája. Bp.-Máriabesnyő-Gödöllő. 2005. 204-215. 12 Felmerült — részben éppen Enikel tudósítása alapján —, hogy a budavári úgynevezett István-tornyot ekkor, 1265 tavasza és 1266 májusa között építtette István ifjabb király (vö. Spekner Enikő: Adalékok a budavári István torony névadójának kérdéséhez. Budapest Régiségei XXXV/2. 416-417.), azaz a torony építtetője és névadója talán nem is I. Lajos király öccse, István herceg lett volna. Ennek valószínűségét nem csak a feltételezett építkezéshez rendelkezésre álló idő rövid volta kérdőjelezi meg, hanem az is, hogy 1265 júniusában már IV Béla tartózkodott Budán, felesége, Mária királyné ottani udvarházában (Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I—II. Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. Bp. 1923-1987. — a továbbiakban: RA — 1/3. 440. és Hazai okmánytár I-VIII. Kiadják Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghely Dezső. Győr-Bp. 1865-1891. — a továbbiakban: HO — IV 20., vö. Kubinyi András: A király és a királyné kúriái a XIII. századi Budán. Archaeologiai Értesítő 89. [1962] 165-169.). Ennek ellenére nem lehetetlen, hogy a torony neve valóban IV Béla idősebb fiának mint építtetőnek az emlékét őrzi — ezt a lehetőséget egyébiránt régészeti megfontolások és párhuzamok is alátámasztani látszanak (vö. Magyar Károly: Adatok a budai István-torony kérdésköréhez. In: „Es tu scholaris". Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára. Szerk. F. Romhányi Beatrix, Grynaeus András, Magyar Károly, Végh András. [Monumenta Historica Budapestinensia XIII.] Bp. 2004. 13-36.) —, csakhogy az építkezésre, amint arra még visszatérünk, sokkal inkább 1266 után kerülhetett sor.