Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szántay, Antal: Regionalpolitik im Alten Europa Die Verwaltungsreformen Josephs II. in Ungarn, in der Lombardei und in den Osterreichischen Niederlanden 1785-1790. (Ism.: Soós István) III/787

792 TÖRTÉNETI IRODALOM külön alfejezetben tárgyalni, esetleg a függelékbe tenni, ott, ahol ezekről a rokoni kapcsolatokról táblázatokat is közöl (Tab. 2-5. 380-396. p.) Miként működött most már a kerületi rendszer? Ezzel a kérdéssel, mint már azt fentebb jeleztük, a szerző nem kívánt részletekbemenően foglalkozni. Szántay azonban úgy érzi, hogy volt a kerületi rendszer működésének egy igen fontos mozzanata, melynek a szakirodalom eddig nem szentelt nagyobb figyelmet, nevezetesen: II. József előírta a kerületi biztosok számára, hogy évről-évre részletes jelentéseket küldjenek a rájuk bízott terület helyzetéről; utazzák be saját kerületüket, ellenőrizzék a közügyeket és a hivatalnokokat, és az útjaik során szerzett tapasztalatok birtokában döntsenek a felmerült problémákról; egy-egy átfogó beszámoló (Bereisung-Bericht) keretében pedig terjesszenek elő megoldási javaslatokat a magyar kancellárián át az udvarba, vagy személyesen neki. Az utazások alkalmával készített topográfiai-statisztikai leírások igen hasznosak voltak az érintett terület lakossága életének felméréséhez. Az ún. „Idealkarten" informáltak többek között a hajó- és postautakról, a vármegye-székhelyekről, a mezővárosokról, a püspöki rezidenciákról, a vámhelyekről, a sóhivatalokról, a kamarai birtokokról, a hidakról, tavakról, mocsarakról, erdőkről, de a népesség életkörülményeiről is (házaikról, épületeikről, ruházkodásukról, szokásaikról), továbbá katonai és népességösszeírási adatokat is tartalmaztak. A jelentéseket két nagyobb részre osztották fel: az elsőben a vallásról, a különböző intézetekről, a népességről, a rendőrségről, az állami biztonságról, az adókról, az urbáriumokról, a nemzeti iparról, a földművességről, a nyilvános épületekről, az utakról stb. szóló hírek olvashatók; a másodikba kerültek az egyházi vizitációkat, a hivatali ügyeket, a német nyelvnek a hivatalokba történt bevezetését és alkalmazását tárgyazó adatok, a biztosok önnálló hatáskörébe tartozó rendelkezések stb. Szántay a 10 magyarországi kerület közül hétnek a biztosi jelentéseiből hoz fel pédákat, különös tekintettel a népességi viszonyokra, az élelmiszerellátásra, az állatenyésztésre, a pénzügyekre, a manufaktúrákra, a kézműiparra, a textiliparra, a borkereskedésre, a kereskedelemre stb. A szerző a magyarországihoz hasonlóan tárgyalja a lombardiai kerületi rendszert, azaz vizsgálja a kerületek élére állított biztosok személyét, miközben bő életrajzi adatokkal szolgál róluk, valamint jelölésük, illetve kiválasztásuk szempontjait. A hivatali kútfők mellett ehhez számos egykorú jelentős, a reformok megvalósításában aktív szerepet vállaló személy hagyatékát is feldolgozza. A magyarországi biztosok jelentéseihez hasonlóan elemzi a lombard biztosok utazási baszámolóit, tekintettel az új közigazgatási rendszer megvalósítására és az időközben a kormányzásban végrehajtott módosító intézkedésekre, a hivatalnokok jellemére, munkájára, szorgalmára, továbbá a tartomány népességére, a iparára, állatenyésztésére, földhasználatára stb. (1788-1789). A mindössze másfél hónapig fenálló németalföldi kerületi rendszer működéséről szólva Szántay rámutat azokra az anomáliákra és ellentmondásokra, melyek ezen új közigazgatási szisztéma bevezetése kapcsán jelentkeztek, s melyek nem sokkal a rendszer életbe léptetését követően a helyiek heves ellenállásába ütköztek. A kirobbanó válság következtében az erőszakos módon érvényesített új rendszer nem tudott maradandót alkotni. A németalföldi rendek kezdettől fogva keményen bírálták és szabotálták a redszert, mely végül is ahhoz vezetett, hogy az uralkodó visszavonta azt. De már késő volt: az osztrák uralommal szembeni ellenállás 1789 végén nyílt lázadásba torkollott, melyet a helyi kormány katonai erővel igyekezett letörni. Szántay mondanivalóját 10 magyarországi közigazgatási kerület történetével kapcsolatos eddig publikálatlan levéltári dokumentummal és 14 táblázattal egészíti ki. Az előbbiek között található a Magyar-Erdélyi Udvari Kancelláriának a kerületi biztosokhoz intézett leirata, a kerületi biztosok esküszövege. Az utóbbiakban a szerző által összeállított adatbankok tanulmányozhatók, melyek hasznos információkat tartalmaznak a királyi biztosok hivatali karrierjéről, házasságaikról és házastársaikról, a rokon családokról, gyermekeikről, a magyarországi közigazgatási kerület személyzetéről, az 1780-as évek Magyar Királyságának népességsűrűségéről és földműveléséről. Szántay a függelékben közli továbbá II. József „Észrevételeiét a lombardiai közigazgatás átszervezéséről, az új tartományi adminisztráció táblázatos tervezetét, az osztrák németalföldi intendances-kről kiadott ediktumot, valamint adatokkal szolgál a lombardiai „Intendenze Politiche Provinciali" személyzetéről, annak fizetéséről, németalföldi „Intendances" személyi összetételéről és az „Intendances" különböző helyeire jelölt egyénekről, fizetésükről és a brüsszeli kerület küldötteiről. A kötet végén képi táblázatokba (6 db) foglalva tanulmányozható a Habsburg Monarchia 1787-1790 közötti közigazgatási rendszere (az igazságügyi, hadi és birodalmi közigazgatás nélkül) stb. A mű végén az olvasó jobb tájékozódását, illetve tájékoztatását elősegítendő, 10 különböző térkép található. így pl. a Magyar Királyság 1780. évi igazságszolgáltatási, biztosi, tanügyi ke-