Századok – 2007

MŰHELY - Miskolczy Ambrus: Természetkultusz és cigánykép. Magyar és román párhuzamok III/761

TERMÉSZETKULTUSZ ÉS CIGÁNYKÉP 771 Iszogató, pipázó és fecsegő kisnemesi olvasókra számíthatott tehát a kiadó. Van olyan változat, amelynek illusztrációján látjuk is őket.26

De talán nemcsak a műveletlennek számító közönségnek szólt a ponyva. Az italozás és mulatozás mámorában elmosódhattak a társadalmi különbségek. Jellemző, hogy a leghosszabb változat egyik példányát Orczy Lőrincnek tulajdonították,27

ennek a francia műveltségű költőnek, aki élete végéig Mária Terézia kegyence maradt és egyben a magyar költészet kezdeményezője. Orczy Lőrinc talán írhatott ilyesmit, tréfából és talán oly pillanatában, amikor felöntött a garatra. De neve alatt nem jelentették meg. Viszont, hogy szerzősége felvetődött, annak lehet némi alapja. A cigányokról írt ugyanis egy hosszabb, kissé kétértelmű, de mély értelmű üzenetet rejtő — Vigasztaló beszéd a cigányokhoz című — költeményt, amelyben kifigurázza a nemzetek őskeresési szenvedélyét, a történelmi nagyság forgandóságáról, nemzetek és népek egymást váltó folyamatáról szóló divatos közbeszédet, hogy az ember nembeli egyenlősége mellett foglaljon állást, miközben a szabadkőművességre való utalásokat is beleszőtte versébe:28 Ne búsulj, vígan légy, most jött fel csillagod, Vesd el fujódat, hányd széljel sátorod, Nézd minő nagy polcra emelt fel királyod, Mely fényes nemzetre lett te változásod. Már lehetsz katona, gróf, báró, nemes is, Úgy lehet, fiadból lészen generális, Ki tudja, nem lesz-e egyik perszonális, Volt immár Fekete többször is, másszor is. Hagyd el hát szokásod, vesd le természeted, Széledj jobb nép közé, változtasd nemzeted, Jöjj bé faluvégről, mosd le barna színed, Építs, dolgozz, sima ne legyen kezed. Az említett Fekete nem más, mint gróf Fekete János tábornok, aki Voltaire-rel levelezett, és az egyenlőség eszme elkötelezettje volt, 1790-ben programként vallotta a parasztság számára országgyűlési képviselet biztosítását.29 Orczy végül az építő munka dicséretét zengte. A kényszercivilizáció beavatás a civilizációba, ahol nem lehet ember és ember között különbség. Kőműves szólt a kőművesekhez, de a végén a testvér a profánhoz, a magyar a magyarhoz, mert 26 Tzigányok végső veszedelme históriája. Nyomtattatott ebben az esztendőben. 27 A szegedi Egyetemi Könyvtár katalógusa a Dézsi Lajos hagyatékában található példányt Orczynak tulajdonítja. Ms. 582. 28 [Orczy Lőrinc:]

Költeményes holmi egy nagyságos elmétől. A költeményes gyűjtemény öregbedésére a nagyságos szerzőnek különös engedelmével közrebocsátotta Révai Miklós. Pozson, 1787. 202-203. 29 Benda Kálmán:

A magyar nemesi mozgalom. Magyarország története. 5/1. Szerk. Mérei Gyula - Vörös Károly. Bp., 1983. 46.