Századok – 2007

MŰHELY - Miskolczy Ambrus: Természetkultusz és cigánykép. Magyar és román párhuzamok III/761

770 MISKOLCZY AMBRUS Dicsőséges ugyan volt akkor kezdetünk De vaj gyalázatos mostan végezetünk! Sok nemzetek vesztek, országok múltak el, Városok pusztultak csak a hírek van fel, Úgy nékünk veszteknek látom romlani kell, Hírünkkel, nevünkkel széles világ megtel. Itt a világ vége, mert tzigányok vesznek, Emberi nemzetre több rosszak érkeznek, Csorbát veszélyekkel e világban tesznek, Ha sült parasztokká és szántókká lesznek. Oh áldott tzigány szó estél sírba! vesztél! Ki minket valaha lopásra ébresztél! Sok hazugságokat szép színnel hímeztél! Most mint füst, köd és hó, nyelvünk elenyésztél! Már most titkainkat ki, ki megértheti, Fortélyos dolgunkat, jaj, észreveheti! Velünk, ki mit akar, könnyen megteheti! Hamis fondorkodást torkunkba verheti. Jobb volt hason zöldes pázsiton heverni, Táncos bokáinkat szökve öszveverni, Dolog nélkül élni, bátran lopni merni, Mint sem nemzetünket paraszttal keverni. Mikor ingyen éltem, bezzeg boldog voltam, Legnagyobb uraknak is bátran odaszóltam, Magam szemetén mint kakas parancsoltam, Hogy mi erre jussunk, sohasem gondoltam.25 Ez a vers a Mária Terézia-féle rendeletek parafrázisa és „kritikája". Elképzelhető, hogy cigány írta, olyan közönség számára, amely maga is állandóan érintkezett a cigánysággal, és tisztában volt, milyen kegyetlen terhet jelentenek a kényszercivilizációs intézkedések. Történelemfilozófiai üzenet is van a „históriának": a dicső múlttól való elszakadás, a süllyedés, a hanyatlás. Mindez a kor gondolkodásának egyik kedvenc motívuma, itt viszont annak paródiája is. A Tzigányok végső romlásáról való szép história — mely a romlás-költemények leghosszabb változata — lakonikusan összegzi a hanyatlás eredményét: Jaj nékünk! szűrt, kankót, bocskort kell viselnünk, Paszamántos, veres ruhát le kell tennünk, Rókás mente helyett juhász bundát vennünk Világ uraiból parasztokká lennünk. Tzigányok végső romlása. 1769.