Századok – 2007
MŰHELY - Miskolczy Ambrus: Természetkultusz és cigánykép. Magyar és román párhuzamok III/761
TERMÉSZETKULTUSZ ÉS CIGÁNYKÉP 769 egyszerre feltáratlan és gazdag.21 Nem lehet úgy kutatni benne, hogy ne bukkanna fel mindig valami újabb adat, adalék és szempont, amely megkérdőjelezi, vagy eddigi kijelentések viszonylagos jellegét érzékeltetheti. Ezért olykor terjengősen idézünk, és azért is, mert jobb, ha az idézetek beszélnek. Először Mária Terézia a vándorcigányok megtelepítését célzó rendeletei keltették fel a cigányok iránti „irodalmi" érdeklődést. A királynő többször is elrendelte megtelepítésüket, a „kóborlók" letartóztatását, hajlékaik lerombolását, megtiltotta a lótartást, illetve csak azok számára engedélyezte, akik jobbágyi földeket művelnek, paraszti öltözetet írt elő számukra, a vajdai tisztség megszűntetését, valamint azt, hogy a cigánygyermekeket is vegyék fel a céhekbe. A központi hatalom és a törvényhatóságok a cigány név helyett az újparaszt, újmagyar kifejezést akarták meghonosítani. 1773-ban a Helytartótanács megtiltotta a cigány nyelv használatát, és elrendelte, hogy a cigányok környezetük nyelvét beszéljék.22 A legkeményebb intézkedést II. József adta ki 1783-ban, amely a korábbi rendeletekre hivatkozva többek között megparancsolta, hogy a vándorcigányoknál a két éven felüli gyermekeket vegyék el szüleiktől, és a szomszéd megyékben osszák szét a parasztok között, „a zenélést a zeneszerszámok kötelező elkobzása és összetöretése mellett tiltsák meg," „a cigány nyelv használatát 24 pálcákkal szigorúan meg kell akadályozni".23 A cigány név helyett pedig a hatóságok az új paraszt, új magyar kifejezéssel éltek. A cigányság sorsa tehát Erdély, Magyarország és az egész Habsburg Birodalom mindennapi valóságának kérdése is volt, és érthető, ha foglalkoztatta az írásbeliség révén kialakuló közvéleményt. Az 1767-i rendelet nyomán született a Cigányok végső romlásáról szóló „széphistória", amelynek több változata is ponyvaként megjelent, kalendáriumban is napvilágot látott és kéziratban is terjedt.24 Évődő, gúnyolódó, de egyben részvétet, együttérzést is tanúsító írás. Idézzünk az 1769-i változatból: Hatvannyolcadikban, ezerben, hétszázban Tzigány név, nyelv és szó erősen tiltatik, Új lakóknak neve nékiek adatik, Más nyelven szóljon, ha tud, parancsoltatik, Ha nem tud, ám elmés, tanulni hagyatik. Hajdan Egyiptomból származott nemzetünk, Faraóktól vettük nemes eredetünk, 21 Ponori Thewrewk Emil: Irodalmi kalauz. József főherceg: Czigány nyelvtan. Bp. 1888.; Voigt Vilmos: Legrégibb adataink a magyarországi cigány folklórról - és ezek problémái. Cigány Néprajzi Tanulmányok 1. Szerk. Barna Gábor. Salgótarján, 1993. 60-71. Bódi Zsuzsanna: Válogatás a cigányságról szóló magyar nyelvű néprajzi irodalomból. Cigány Néprajzi Tanulmányok 10. Szerk. Bódi Zsuzsanna. Bp., 2001. 161-241. 22 Nagy Pál: A magyarországi cigányok története a rendi társadalom korában. Kaposvár, 1998. 452-457. 23 A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban 1422-1985. Szerk. Mezey Barna. Bp., 1986. 84-94. 24 MTAKK, M. írod. Lev. 4-125.