Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Újvári Hedvig: Bazár és nagypolitika között. Az 1873. évi bécsi világkiállításról szóló tárcalevelek a magyarországi német nyelvű napilapokban III/723
AZ 1873. EVI BECSI VILÁGKIÁLLÍTÁS 749 téli estéken vagy mezei munkára alkalmatlan napokon. Munka végeztével pedig hangszer után nyúlnak. A magyarokat a szlávokhoz képest inkább földesúrnak látja, akik földműves eszközeik javítását iparosokkal végeztetik nem messze az otthonuktól. A szlávok cipője a magyarok körében gúny tárgyát képezi, mivel ők csizmát hordanak. Közös vonás azonban, hogy szabad óráiban a magyar ember is szívesen furulyázgat, vagy a dohánytartóját díszítgeti. Idegen szemlélő számára érdekesek a magyarok kézi fegyverei, főleg a hihetetlenül könnyű fokos. A szászok látványa valami magasabb kultúrát juttat a látogató eszébe, és ismét kiemeli a szorgalmukat. A román embert úgy jellemzi, hogy ruházata, otthona, háztartása egyszerű. Ami előrehaladottabb kultúráról számol be, azt mind a szomszédaitól kölcsönözte, amit magáénak mondhat, az a fejlődés egy igen naiv fokán megrekedt. A tárcát szerzője vészjósló gondolattal zárja: az alapvetően különböző népcsoportok bár évszázadok óta egymás mellett élnek, a kultúra mindenhatósága bizonyos határokat eltűntet közöttük. Ez oda vezethet, hogy az egész civilizált világban a nemzetek között nem lehet majd különbséget tenni, csak kultúra és barbárság között.146 A horvátok kiállításáról Nordau csak röviden, de annál pozitívabban ír. A kiállításon impozánsak az üveg-, bőr, fa- és kőtermékei, kiemeli a szénbányászatát, de mindenekelőtt a hatalmas erdőségei keltik fel a látogatók figyelmét. A horvát kultúra kapcsán főleg a nép önálló irodalmáról és zenéjéről tesz említést.147 Az Ungarischer Lloyd tárcaírója ezzel szemben külön tárcában foglalkozik a horvátok kiállításával. Már a felütés megadja az alaphangot: a horvátok elérték, hogy önálló kiállításuk legyen, mivel nem akartak a magyar kiállítás része lenni, demonstrálni akarták, hogy „ágytól, asztaltól külön vannak".148 A szerző színvonaltalannak értékeli a horvátok bécsi fellépését, amely Magyarországra is árnyékot vet. Alig tud beszámolni kimagasló ipari teljesítményről, leginkább a bőripart emeli ki, de az is megmarad a nyersanyagtermelés azon fokán, „amely a susztereknek és a szatócsoknak szükséges alapanyagot szállítja", viszont az iparművészet irányába egy lépést sem tesz. A textilipart illetően szemrevalók a selymek, de ez megreked az egyszerű len- és gyapjútermelésnél. Ugyancsak az élet szépségeit hivatott néhány szalongarnitúra bemutatni, amelyből kiderül, hogy Horvátországban nagyszerű diófák vannak. Bizonyos kiállítási tárgyai bizonyára Tunisz vagy Marokkó dicsőségére válnának, de egy Európa közepén fekvő „kultúrállam" presztízsét nem erősítik. A horvátok Achilles-sarka azonban „szellemi viszonyaikban" található. Gyenge a könyvkiállítás, és még rosszabb az iskolákat bemutató tárlat, amely a népművelésről kellene, hogy átfogó képet nyújtson, ehelyett gyermeki daccal és nemzeti önteltséggel szembesül a látogató. A mezőgazdasági kiállítás láttán azonban a bortermelésről elismerően ír, viszont a késve elkészült parasztház láttán csak a szegénység szökik szembe, különösen az eddig látottakkal egybevetve. 146 Albert Sturm: Ungarische Hausindustrie auf der Weltausstellung. = UL 1873. július 9. 156. sz. 1-3. 147 Wiener Weltausstellung. Der ungarische Hofeinbau. = PL 1873. július 11. 158. sz. melléklet. 148 Albert Sturm: Die Kroaten auf der Weltausstellung. = UL 1873. augusztus 20. 191. sz. 1-2.
