Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Újvári Hedvig: Bazár és nagypolitika között. Az 1873. évi bécsi világkiállításról szóló tárcalevelek a magyarországi német nyelvű napilapokban III/723

748 UJVARI HEDVIG ennek is köszönhető, hogy míg az 1867. évi párizsi rendezvényen alig 500 kiállító képviseltette magát, most ez a szám Erdéllyel, Horvátországgal és Szlavóniával a tízszeresére szökött. Bécsben Magyarországnak jutott a harmadik legna­gyobb kiállítási terület, így a világkiállítások történetében ez volt az ország első kimagasló és méltó szereplése.141 A lap a magyar pavilonok közül csak a csárda életfilozófiáját hozza köze­lebb az olvasóihoz. A kiállított csárda kapcsán azonban megjegyzi, hogy nem közvetíti a lényeget a látogatók felé: a csárda lényege ugyanis a magányban rej­lik, amit a pusztából, a végtelenből nem lehet Bécsbe telepíteni. Igénytelen ven­déglátás jellemzi, egy falat étel és egy korty ital; étlapja egyfajta bor, egy vekni kenyér és egy kis szalonna. Vendégei a pásztorok és a betyárok, utóbbiak nem banditák, nem ismerik a kapzsiságot, csak azt rabolnak, amire szükségük van. Inkább a magány fiai, akik azért rabolnak el egy birkát, hogy abból bundát és gulyást készítsenek, egy csikót pedig azért, hogy legyen mivel közlekedniük. A vendéglős nem üzletember, aki ebből akar meggazdagodni, hanem inkább rab­szolgája, mint ura a csárdának. Már az apja is az volt, ő ebbe született, s valójá­ban szegényebb, mint a legszegényebb paraszt. A csárda tulajdonképpen nem is vendéglő, jellegénél fogva nem a társaság, hanem a magány élteti, hangulatára nem a vidámság, hanem a melankólia jellemző, viszont a cigányzene nem hiá­nyozhat. A csárda ennek ellenére kihalásra van ítélve, mivel a vasút átszeli a pusztát, és minden őrbódé megöl egy csárdát. Ezzel eltűnnek az igazi magyar sajátosságok, melyek a népköltészet alapját jelentették.142 Az Ungarischer Lloydhan inkább olyan tárcák olvashatók, melyek egy-egy témakör kapcsán a Monarchia népcsoportjainak kulturális összehasonlítását nyújtják. Az egyik téma a parasztházak összevetése, melyek különböző építési és berendezési stílusa a Monarchia etnikai sokszínűségével magyarázható. A legpazarabb állapotot a szász porta mutatja: jólét jellemzi a házat és lakóját egyaránt, a berendezési tárgyaktól kezdve az edényeken át a ruházatig. A házi könyvtárban elmaradhatatlan Luther bibliája, az imakönyv, valamint a kalen­dárium. Az összkép a ház lakóinak szorgalmát dicséri. A szászok erdélyi szom­szédjait, a székelyeket hasonló színben tünteti fel, minden jólétről és gazdag­ságról tanúskodik. A felvidéki porta azonban az előzőekhez képest már hanya­gabb képet mutat, minden egyszerűbb, kevésbé pazar. A Szepesség német lakói­nak, illetve a horvátoknak az otthonáról az előkészületek hiányában nem tud beszámolni.143 Utóbbiakról azonban május végén is csupán annyit tud monda­ni, hogy csak most csomagolják ki és állítják össze iparkiállításukat.144 A háziipar145 kapcsán a tárcaíró szintén kitekint a különböző nemzetek mindennapjaira. A szlávok esetében kiemeli a szerszámaikat, egérfogóikat, ko­saraikat, amelyek komoly műgondról árulkodnak. Ezeket mind maguk készítik 141 Ungarn auf der Wiener Weltausstellung. = NPJ 1873. május 3. 102. sz. 5. 142 Cs.: Die Poesie der Csárda. = NPJ 1873. július 20. 166. sz. Roman- und Feuilleton-Zeitung. 143 Albert Sturm: Ungarische Bauernhäuser auf der Weltausstellung. = UL 1873. május 15. 112. sz. 1-2. 144 Uő: Ungarn auf der Weltausstellung. = UL 1873. június 1. 126. sz. 3-4. 145 A háziipar kortárs bemutatásához 1. Florian Franz Romer: Die nationale Hausindustrie auf der Wiener Weltausstellung, 1873. Bp. 1875.

Next

/
Oldalképek
Tartalom