Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Újvári Hedvig: Bazár és nagypolitika között. Az 1873. évi bécsi világkiállításról szóló tárcalevelek a magyarországi német nyelvű napilapokban III/723
AZ 1873. ÉVI BÉCSI VILÁGKIÁLLÍTÁS 733 nemzetek munkásairól, a kaotikus viszonyokról, a felkészületlenségről, s nem utolsósorban a kiállítás három nagy és költséges épületéről.43 A kiállítási előkészületekről az Ungarischer Lloyd is folyamatosan tájékoztatta az olvasóit. A „Salamander" szignójú tárcalevél szerzője elégedett a japán és a svájci kiállítás előkészületeivel, de az összkép nála sem pozitív. Noha az enyhe tél nagyon kedvezett az előkészítési munkálatoknak, a bécsiek ezt nem használták ki, és temérdek feladat vár még rájuk. Bécs fejlettsége szempontjából korainak ítélete a kiállítás megrendezését, de azért örömét fejezi ki az esemény kapcsán.44 Egy hét múlva, a kiállítás megnyitójának előestéjén még mindig nagyon kezdetlegesnek látja az előkészületeket: a kiállítás nagyjából csak két hónap múlva nevezhető majd késznek. Feszültségektől sem mentes ez az állapot: az amerikai küldöttségen belül állandósultak a torzsalkodások a gyenge előrejutás végett. A nemzetkarakterológia is színre kerül: a tárca írója pellengérre állítja a szlovákokat, akik minden kétkezi munkásnak irreálisan magas napidíjat hajlandók fizetni, de ez sem segít. Olyan fizikummal megáldott népnek nevezi őket, „amelyhez képest egy légy vagy egy bolha is tízszer többet tud megmozgatni". Ellenben Japánt a szorgalmasok országának nevezi.45 Az Ungarischer Lloyd hasábjain Karl Emil Franzostól46 is megjelent egy hosszú tárca, amelyben ő sem vitatja a hiányosságokat, de nem akar kritikát gyakorolni, mivel már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a megnyitó napjára nem fognak a munkálatokkal végezni. A megnyitót megelőző napon még mindig rengeteg feladat maradt befejezetlenül, és az összkép szinte semmi változást nem mutatott a két héttel korábbi állapotokhoz képest: félkész épületek sokasága és por uralta a látványt. Ezen azonban képes felülkerekedni és a rendezvény eszmeiségét hangsúlyozza, amelyhez képest minden külsőség csak másodlagos, minden csillogás csak díszlet. Az eseményben nem a pompa fogja meg a legjobban, hanem a béke és a munka örömét látja benne, a kiállítást az emberiség örömünnepének nevezi. Szerinte a megnyitó „a város és az ország történelmébe arany betűkkel fog beíródni", és az emberiség fejlődését hivatott szimbolizálni. A Neues Pester Journal vezércikkben tudósított a kiállítás megnyitásáról. Szerzője szerint hihetetlen, hogy a tegnapi káoszt mivé tudták változtatni: a kiállítás első ránézésre impozáns és vonzó.47 Amennyire egységes a lapokban az előkészületi munkálatok bemutatása, annál inkább eltérő a kiállítási épületek megítélése. Nordau a Rotunda hatalmas kupolacsarnokáról elborzadva írja, hogy messze nem találja azt annyira impozánsnak, mint néhány tollforgató kollégája; a vastetőt egyenesen egy teknősbéka páncéljához hasonlítja. A Rotunda belseje is teljesen hidegen hagyja: úgy érzi, hogy csupán az értelemre van hatással, csak nagyszerű, de nem szép. 43 PL 1873. április 13. 86. sz. melléklet. 44 Salamander: Ausstellungsbriefe. I. = UL 1873. április 22. 92. sz. 1-2. 45 Salamander: Ausstellungsbriefe. II. = UL 1873. április 30. 99. sz. 1-2. 46 Kari Emil Franzos (1848-1904): író, újságíró. Realista novellái és regényei a galíciai és kelet-európai zsidó miliőben játszódnak. Közölt tárcalevele: Wiener Weltausstellungs-Bilder. I. Die Eröffnung. = UL 1873. május 3. 101. sz. 1-3. 47 S-r.: Die Eröffnung der Weltausstellung. = NPJ 1873. május 2. 101. sz. 1-2. A szignó (S-r.) alapján elképzelhető, hogy az írás az Ungarischer Lloydhan publikáló Salamandertől származik.
