Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
A KORMÁNYZAT POLITIKÁJA MAGYARORSZÁGON 1835 ÉS 1839 KÖZÖTT 715 hogy a rendek érvelése a terrorizmus politikájának képviselői szemében továbbra is „alapjaiban veszedelmes" és „botrányos" maradt. A határozatot, illetve a feliratot kommentáló Cziráky országbíró különösen azt találta feltűnő elvnek, hogy a rendek szerint a kormány és a törvényhatóságok közötti véleménykülönbség esetén a végrehajtó és a bírói hatalmat nem lehetne gyakorolni, míg az országgyűlés igazságot nem tesz a vitában. Ezek alapján, írta Cziráky, akkor sem hajlana a vád elengedésére, ha különben pártolta volna azt.111 A Pest megyei perbefogottak azonban (miként Sáros megyében Újházy is) megőrizhették politikai jogaikat, míg Fejér megyében a vád alá helyezetteket 1838 májusa és 1839 februárja között kizárták a politikai közéletből.112 Mindezek alapján a liberális ellenzék olyan kiemelkedő személyiségei, mint Wesselényi Miklós vagy Kölcsey Ferenc, rendkívül borúlátóan látták a jövendőt. Az Allgemeine Zeitung egy 1838. júliusi pesti keltezéssel ellátott tudósítása viszont ellentétes szemszögből valóságos győzelemről számol be. A „szédelgés" (Schwindelgeist) napról napra alábbhagy Magyarországon, még azokban a megyékben is helyreállt a rend, „ahol a demagógia felütötte fejét, és arcátlanság és nyers erő alkalmazásával a mérsékelt alkotmányos többséget hallgatásra, sőt a köztanácskozásoktól való távolmaradásra késztette", s „az agitátorok nemtelen üzelmeit mind helyesebben ítélik meg". A betegség, amelyben Magyarország szenvedett, részint még most is szenved, másoktól elkapott, „a magyar testalkotástól teljesen idegen, ezért az erőteljes felépítésű beteg helyes kezelése esetén biztonsággal gyógyítható", és folytatja a tudósító, akinek politikai megbízóját a hasonlatból még akkor is kitalálhatnánk, ha nem tudnók, hogy az írást Pilat, Metternich egyik bizalmasa juttatta el a szerkesztőséghez, „félreismerhetetlen a tapasztalt orvos keze, aki tisztában lévén a beteg kiváló természetes adottságaival, bölcsen inkább támogatva mint beavatkozva jár el, és csak hébe-korba alkalmaz gyógyszereket". „A demagógia — jövendölte szerzőnk — Magyarországon is idejét múlta, és amit még itt-ott észlelni lehet, az már csak a halál előtti végvonaglás."113 Egy év elteltével majd világossá vált ugyan, hogy az udvarban korán ünnepeltek, 1838 kora őszének egyes eseményei azonban iga-Antalé. A szöveg megközelítésmódja — „Részünkről készek vagyunk mindazt, mi történt, a múltra nézve örökre elfelejteni, készek szeretett királyunk [...] kegyelme visszatérését, mint ég ajándékát, buzgó hálával fogadni." — kompromisszumos, csakúgy mint Pest megye elfogadott feliratáé; Ferenczi az indokoltnál pozitívabb értékelését nyilván az is befolyásolta, hogy ő tévesen Deák szerzőségéből indult ki. Megítélésünk szerint a szöveget a pesti felirattal napokkal utóbb, Pestre érkezése után megismerkedő, és azzal elégedetlen Wesselényi fogalmazta meg (ez magyarázatot ad Vörös szerepére és a javításokban is a báró kézírását véljük felismerni), keletkezéskörülményei pedig a következők: „Én éppen egyebet gondoltam a mostani körülményekben legtanácsosbnak s legsükeresbnek. - írta a báró 1838. február 5-én Kölcseynek. - Elnémulás az, mire törekednek, s elnémulás lesz a harapódzó rémültségnek következése. Azért okokkal támogatott, az elveket megmentő, s határozatból származó elnémulással óhajtottam volna a gyávaságszülte elnémulást megelőzni. Közlök veled egy iratot, mely felirat formában ily nézeteket fejt ki." (KFLev. 286., vö. uo. 394., ahol a szerkesztő megjegyzi, hogy — a Szemere Tárban — a melléklet nem található az irat mellett.) 111 MOL P 626. 6. es. f. 120-121. (Cziráky - Gervay Sebestyénnek, 1838. jan. 25., másolat) 112 MOL N 119. 8222/d. (Titkos jelentés, 1839. jún. 5., Szentkirályi aznapi felszólalásáról); L. Gál Éva: Újházi László. A szabadságharc utolsó kormánybiztosa. Bp., 1971. 19.; MOL N 119. 8628, vö. Madarász József: Emlékirataim 1831-1881. Bp., 1883. 76., 78. is. 113 Allgemeine Zeitung, 1838: ABl. 418. (aug. 7.) 1671-1672. (*o Pesth, 24. Julius)
