Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
716 PAJKOSSY GABOR zolni látszottak a bécsi optimizmust. Tolna megye a milánói koronázást követően feliratban kérte az uralkodót, vonja „a múltakra, ha történt is volna illedelem és rend ellen valami, a feledés leplét", és „kegyelmével" emelje ki a letartóztatottakat és perbefogottakat az „ily nyomasztó állapotból".114 A kegyelmi felirat, amelyet egy korábban ellenzékinek számító megye kezdeményezett, más megyékben (Bihar, Komárom) is követőkre talált, igaz, Somogy megye viszont „nem tudván az elvet a személyeknek alá vetni, s csak az elv ellen követett sérelem orvoslása mellett [óhajtotta] ennek minden törvénytelen következményeit negszüntetni" azaz éppen a kegyelmi hangvétel miatt utasította el, hogy csatlakozzon a kezdeményezéshez.115 Visszatekintve ugyanakkor, a kormányzat térnyerése átmenetinek, a győzelem pedig pirrhuszinak bizonyult. Bár a kormányzat tagadta azt, a perek során számos esetben nyilvánvalóan törvényt sértettek. Igaz, Bécsnek több esetben is nehezen lett volna más választása. Aligha kétséges, hogy az ellenzéki szellemű Bihar és Békés vármegye nem lett volna hajlandó az országgyűlési ifjak letartóztatására; a Pest vármegye szilárd támogatását élvező Kossuth elhallgattatására nem volt egyéb mód az elfogatásnál, hiszen ha a nádor 1837. februári javaslatának megfelelően a megyei törvényszék elé állítják, az biztosan felmenti; végül a Királyi Tábla Wesselényi, Kossuth és társaik védekezési lehetőségeit megszorító közbeszóló ítéletetei nélkül a vádlottak törvényes keretek között jó időre megakadályozhatták volna a végítélet megszületését - Wesselényi esetében például a per megindításától a végítéletig így is csaknem négy év telt el. A kormányzat emellett egyes esetekben olyan személyeket is perbe fogott, akik nem tartoztak azok táborába, akiket Bécsben felforgatóknak neveztek. Bár lehetséges, hogy pályájuk csak a perbefogás hatása alatt vett fordulatot, a barsi Lipovniczky Vilmos és Ambró Antal minden jel szerint nem tartozott a liberálisok közé, ha egy-egy ízben, az országgyűlési ifjak ügyében, élesen fogalmaztak is. Lipovniczky utóbb a Hétszemélyes Tábla, sőt 1849 után a Birodalmi Semmítőszék bírája, Ambró helytartótanácsos lett. Politikájának logikája tehát túlságosan sokszor vezette a kormányzatot törvénysértésekhez, hogy a rendi, alkotmányvédő ellenzék élesen szembeforduljon a liberális reformerekkel, akik hasonló társadalmi és kulturális gyökerekkel rendelkeztek. Éppen ellenkezőleg, a törvénysértések nyomán lehetővé vált a liberálisok számára, hogy ők foglalják el az alkotmányosság őreinek pozícióját, és így a szólásszabadság ügyében azoknak a támogatását is el tudták nyerni, akikre a társadalmi reformok kérdésében nem számíthattak. Előkészületek az országgyűlésre A kormányzatnak 1839 februárjában, illetve márciusában sikerült ítélettel lezárnia Wesselényi és Kossuth perét, a többi perben azonban kifutottak az 114 Tolna vm. felirata, 1838. szept. 10. Évszázadokon át. (Tolna megye történetének olvasókönyve I.) Szerk. K. Balog János. [SzekszárdJ 1978. 393-394. 115 Somogy Megyei Levéltár, Kaposvár. Somogy Vármegye közgyűlése iratai. Köz- és kisgyûlési jegyzőkönyvek (IV 1/b.) 1838:4037. (A határozat szövegének feltárását Jutái Péternek köszönöm.)
