Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
714 PAJKOSSY GABOR tekintve a szólásszabadság ügyét magukévá tevő vármegyék 1837 augusztusában-októberében az ún. „barsi" ügyében, illetve a küldöttségek eltiltása ügyében jó időre utoljára fogadtak el és küldtek Bécsbe tiltakozó feliratot - beleértve a Kölcsey életében az ellenzék egyik bástyájának számító Szatmár megyét.108 Zala megye viszont, amely 1836 júniusa és 1837 szeptembere között összesen tíz tiltakozó feliratot intézett az uralkodóhoz, az említett kivételek közé tartozott: Deák megyéje 1838. január közepén, mint közreadója is írta, „a korábbiaknál visszafogottabb feliratot" fogadott el amiatt, hogy Csány László ellen közgyűlési felszólalás miatt vizsgálatot indítottak, és egy ellenzéki szemtanú szerint, aki egyenesen úgy találta, hogy „annyi lárma után" „Zalában [...] teljes győzedelmet ülte az arisztokratizmus", maga Deák is „nagyon mérsékelten" szólt.109 A Pest megyei politikai hangulat megváltozása ugyancsak a megfélemlítő politika eredményességét példázza. A mind inkább politikai vezérmegyévé váló, az ifjak és Kossuth ügyében a tiltakozás alaphangját megadó megye a megyei közélet több jelentős személyiségének a perbe fogására 1838. január 15-én sajátos módon reagált. Az ellenzék sérelmi feliratban kívánt tiltakozni a törvénytelen perbefogások ellen, végül azonban Dessewffy Aurél és Széchenyi István szorgalmazására inkább óvatos hangú kérelmező felirat született. A rendek az országgyűlés mielőbbi összehívását kérték, és miközben elveiket továbbra is fenntartották, „a politikai vitatásoknak részünkről történt elmellőzése" fejében „említett hazánkfiai ellen indíttatott kereseteket kegyelmesen megszüntetni" kérték. Míg a Sedlnitzkyt tudósító Toldy Ferenc „hosszú idő óta most először hagyta el örömmel és reményekkel telve az üléstermet", a Wesselényi és Kossuth feltétlen hívének számító Vörös Antal szerint a gyűlés „olyan volt, milyet több évek alatt — még a nádor elnöksége alatt sem — [látott] e megyében"; és „gyávának" nevezte a feliratot.110 Hozzá kell tennünk ugyanakkor, 108 A megye (Kölcsey által fogalmazott) felirataira 1. Pajkossy Gábor: Kölcsey és a liberálisok elleni politikai perek. In: „A mag kikél". Előadások Kölcsey Ferencről. Szerk. Taxner-Toth Ernő. Bp.-Fehérgyarmat, 1990. 110-120.; a feliratok kiadva: Kölcsey Ferenc nótáriusi fogalmazványai Szatmár vármegye levéltárában. Összegyűjt. Kiss András, szerk., jegyz. Csorba Sándor. Fehérgyarmat, 2003. 109 Molnár András: Deák Ferenc és Zala megye feliratai a szólásszabadság ügyében (1836-1839). Levéltári Közlemények, 1994. 129-152., Molnár A.: Csány, i. m. 25-26. 110 Völgyesi Orsolya: Pest megye és az ellenzéki politizálás lehetőségei (1836-1838). In: Magyarhontól az Újvilágig. Szerk. Erdődy Gábor, Hermann Róbert. Bp., 2002. 177-178.; Pajkossy G.: Toldy Ferenc, i. m. 188.; Pest Megyei Levéltár, Bp. Pest-Pilis-Solt vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Közgyűlési iratok. 1838-1-257. (a felirat fogalmazványa). - Ehelyütt térünk ki Deák azon „ismeretlen feliratára", amelyet, 1838. április 15-re keltezve, Ferenczi Zoltán előbb Deák-életrajzában (Deák élete. Bp., 1904. I. 235-241.) ismertetett, majd — immár egy évvel későbbre datálva — két évtizeddel később teljes szövegében közzétett (Ferenczi Zoltán: Deák egy ismeretlen felirata. Budapesti Szemle, 202. 1926. 326-344.). Deák — írta Ferenczi — „a kormány feje felett nyújtja a béke olajágát az uralkodónak". (Uo. 344.) Molnár András a megyei levéltárban végzett kutatásai alapján viszont „szinte teljes bizonysággal kizárható, hogy a Ferenczi által közölt szöveg Zala megye felirata lenne". (Molnár A.: Deák és Zala, i. m. 130.) Megítélésünk szerint a szöveg azonosításában ennél tovább is mehetünk. A benne található utalások alapján („azon fájdalmas csapásoknak, melyek már csaknem három év óta Hazánkat ... érték" és „Ez [ti. perbefogás, illetve üldözés] történt most közelebbről önnön keblünkből oly hazánkfiain, kik csak annak voltak tolmácsai, mi a nagy többségnek volt érzeménye..." - kiemelések: P G.) arra kell gondolnunk, hogy a szöveg 1838 elején keletkezett, és minden valószínűség szerint a pesti rendek nevében íródott. Ferenczi közlése — minden jel szerint — a MOL P 626. 6. cs. f. 222-228. alatt található kéziraton alapul (fogalmazvány részben más kéztől származó javításokkal), amelyet ő Deák kéziratának vélt, holott a kézírás Vörös
