Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
A KORMÁNYZAT POLITIKÁJA MAGYARORSZÁGON 1835 ÉS 1839 KÖZÖTT 709 radtak, ha nem is a demagógok felfogása szerint".91 A következő, december közepén napvilágot látott cikkben azt a gondolatmenetet fejtette ki röviden, amely majd a híres „Pia Desideria" című, 1839 júliusa és novembere között öt részben megjelenő cikksorozatának is alapjául szolgált. E cikksorozat megjelentetését Metternichhel bizonyára korábbra, még az országgyűlés megnyitását megelőző hetekre tervezték — a cikkről a publicista 1839. május közepéig már többször is beszélt az államkancellárral —, az egyeztetett szöveg azonban végül csak később készült el.92 A magyarok — fejtegette a báró 1838 decemberében — hagyjanak fel a balga és tartalmatlan sérelmi politikával, az „üres, alaptalan teorémákkal", „az alkotmány iránti képzelgő aggodalmakkal, melyet egy értelmes embernek sem jut eszébe bántani", hiszen a kormányzat az 1838. márciusi nagy árvíz nyomán tanúsított segítőkészsége minden kétséget eloszlathatott immár afelől, hogy Bécs az ország javát akarja, éspedig csakis alkotmányos úton; a birodalmi kormány régóta állást foglalt minden, a monarchia integráns részét alkotó nemzetiség tiszteletben tartása mellett, miért ne engedné hát, hogy a magyarok is megmaradjanak magyarnak. A következő országgyűlésen a sérelmi politikát a kormányzat iránti bizalomnak, a gyakorlatias lépéseknek kell felváltania, az anyagi haladásra, az akadályok elhárítására kell összpontosítani, amelyek gátolják a Magyarországra váró fényes jövő kibontakozását - a cikk Brüdern Józsefet és Wenckheim Józsefet említette e kívánatos irány úttörőiként, s (igaz, megszorítással) Széchenyi érdemeit is elismerte. A báró tíz hét múlva szükségét érezte a pontosításnak: azt állította, Magyarországon félreértették, nem polemizálni kívánt, nem vitatja a sérelmek előterjesztésének jogát, és egyszerre tekinti magát a kormányzat és a nemzet emberének. Zedlitz joggal figyelmeztette a magyarokat a világtörténelmi változásokra, a vasút, a gőzhajózás, a dunai és a tengeri kereskedelem növekvő jelentőségére, az angliai gabonavámok szükségszerű eltörlésének hatásaira, Magyarország lehetőségeire, azok kihasználására, a szükséges reformokra, illetve a mulasztások következményeire. Az első olvasásra nagyvonalú és találó meglátásokat tartalmazó érvelést azonban gyengítette, hogy Zedlitz magától értetődőnek tekintette, hogy Bécs kész a gyakorlatias reformpolitikára - míg a kormányzat éppen ezekben a hetekben utasította el Dessewffy Aurél gróf sokban rokon gondolatokat tartalmazó emlékiratát. A báró óvott „a kicsinységek feletti aggodalmaskodástól" és attól, hogy „a dolgokat a pártos szemlélet szűk szemszögéből tekintsük", decemberi cikkében ugyanakkor oly módon igyekezett jelentéktelennek beállítani a politikai perek kérdését, amely kevés kétséget hagyott olvasójában a névtelen író politikai hovatartozását és céljait illetőleg, és meggátolták az említett, elgondolkodtató fejtegetések befogadását is. „Négy, követők, befolyás és tehetség nélküli fiatalember, akiknek időt hagynak, hogy könnyű fogságban átgondolják éretlen teóriáikat; egy nagyon tehetséges, de rendkívül extravagáns újságíró, akit hiába óvtak a legkülönbözőbb módon attól, hogy feltüzelje a lobbanékony tömeget, és végül Wesselényi báró, akit illetékes bírósága előtt szabad lábon 91 Zedlitz - Kolbnak, 1838. nov. 28. Castle, Eduard: Der Dichter des „Soldatenbüchleins". In: Jahrbuch der Grillparzer-Gesellschaft, 8. (1898) Wien, 1898. 84. 92 Zedlitz - Cottának, 1839. máj. 17. Deutsches Literaturarchiv, Cotta Archiv, Briefe an Cotta.
