Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
710 PAJKOSSY GABOR perbe fogtak, és a bíróságot mi sem akadályozza abban, hogy tökéletesen ártatlannak nyilvánítsa őt, ha annak találja: ezek lennének — tette fel a báró a valótlanságot csúsztatással párosító felsorolás végén a kérdést — a politikai tettesek Magyarországon?"93 A „terrorizmus" politikája és a liberális ellenzék: a kormánypolitika eredményei A kormány új politikája mindjárt a kezdetekben a liberális ellenzék ellenállásába ütközött. Wesselényi perbefogását a liberális ellenzék a szólásszabadság sérelmének minősítette és a politika elsőrangú témái közé emelte. A „szólás szabadságáról" (a szóihatás szabadsága, libertás voti, libertás vocis, Redefreiheit) törvény — bár azt gyakran vezették le az 1723:7. törvénycikkből — nem rendelkezett. E rendi szabadságjog létezését formálisan elismerte a kormányzat is, egyszersmind úgymond határok közé szorítására törekedett, ennek érdekében pedig a szabadsággal a vele való „visszaélést", a „korlátlanságot", a „féktelenséget" állította szembe és nyilvánította üldözendőnek. A szólásszabadság kérdése először még Wesselényi perbefogását megelőzően, 1834 januárjában került a politikai viták homlokterébe. Tarnóczy Kázmér 1833. december elején elhangzott, a főrendi táblát élesen támadó „a szóihatás szabadságát korlátlanságba vivén, a béke s közjó előmozdításának, [...] a szerénységnek és méltóságnak félretételével" elmondott felszólalását az uralkodó „legszigorúbban kárhoztatta".94 A leirat többek, Kölcsey és Deák szerint is súlyos veszélybe sodorta a szólásszabadságot, a többség azonban a „többet, erősebbet" kívánó zalai követtel szemben csupán „igen szelid, igen kíméletes felírást" kívánt: így a felirati javaslat mindössze kifejezte a rendek hitét, hogy az uralkodó nem tesz „a törvények lelkével", „a szólás- és az* országgyűlési tanácskozások törvényes és szükséges szabadságával" össze nem egyeztethető intézkedést. A főrendi tábla ellenállására azonban, hatszori üzenetváltás után, 1834. május elején, ezt a javaslatot is le kellett venni a napirendről.95 A „barsi leiratot" tehát sem ekkor, sem pedig a következő országgyűlésen — bár az felvetődött — nem minősítették a szólásszabadság sérelmének.96 A barsi követ, aki nem tartozott a legszűkebb vezérkarhoz, bár kétségkívül ellenzéki volt, az országgyűlés színe előtt írásbeli kárhoztatásban részesült, 93 Allgemeine Zeitung, 1838. ABl. 658-659. (dec. 12.) 2629-2630., 1839:52. (febr. 21.) Beüage (a továbbiakban: B.), 393-394. (mindkettő „A Aus Ungarn" jelöléssel) 94 Az 1834. január 3-i leirat: Felséges első Ferencz ausztriai császár, Magyar és Cseh Ország koronás királyától Posony szabad királyi városába 1832-ik esztendőben, Karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország gyűlésének írásai, I-VII. Pozsony, 1832/3-1836. (a továbbiakban: Ogy. írásai, 1832/36.) II. 13-14., az idézett magyar fordítás, Orosz Józseftől: KLÖM II. 535-536. 95 KLÖM II. 536-548., 552-556.; Kölcsey Ferenc: Országgyűlési naponkénti jegyzések. S. a. r. Pajkossy Gábor. Bp., 2002. 195.; Felséges első Ferencz ausztriai császár, Magyar és Cseh Ország koronás királyától Posony szabad királyi városába 1832-ik esztendőben, Karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország gyűlésének jegyzőkönyve, I-XTV Pozsony, 1832/3-1836. (a továbbiakban: Ogy. jkv., 1832/36.) VI. 23-64. (Deák felszólalása: 56-59.), Ogy. írásai, 1832/36. II. 17-18. 96 Ambró Antal barsi követ javaslatát az 1839. július 2-i kerületi ülésen: Országgyűlési Tudósítás. Szerk. Stuller Ferenc. 1839/1840. 9. szám, 73.
