Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
A KORMÁNYZAT POLITIKÁJA MAGYARORSZÁGON 1835 ÉS 1839 KÖZÖTT 689 terjesztésében még azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy a Királyi Tábla felmenti Kossuthot, illetve helyt ad szabad lábra helyezése iránti kérelmének. Az ifjak perében hozott ítélet azonban rövidesen megmutatta, hogy az aggodalom alaptalan volt. Mint azt a bírák szemére vetették, a Királyi Tábla, eleget téve a vád képviselője — és a kormányzat — követelésének, olyan közbeszóló ítéleteket hozott, esetenként saját korábbi gyakorlatával is szembefordulva, amelyek megszorították a vádlottak védekezési lehetőségeit, és azokban a perekben, amelyek eljutottak a ítélethozatali szakaszba, elítélte a vádlottakat, jóllehet egyetlen esetben sem látták bizonyítva, hogy a vádlott elkövette a felségsértés, illetve a hűtlenség bűncselekményét. A végső ítélet mögött mind a Királyi, mind a Hétszemélyes Tábla bírái nagy többséggel sorakoztak fel: az ifjak perében három, illetve két, Wesselényiében egy, illetve (ugyanazon) két bíró szavazott a felmentésre, Kossuth perében azonban mindenki bűnösnek látta a vádlottat - ha nem is az ellenállás bűncselekményében. A kortársak úgy látták, a bírákat Bécsből mozgatják, sőt meg vannak vesztegetve. Egy 1839 júliusában az alsótábla országos ülésén elhangzó, nagy vihart kavart országgyűlési felszólalás szerint ,,[v]an az országban egy fő törvényszék, de bizodalom nélkül", s a szólásszabadsági sérelem ekkor zajló vitája során több megye követe is a bíróságok és a bírók felelősségre vonását sürgette.22 A sérelem vitája során a Királyi Tábla egyik főrendi bírája „rágalomnak" nevezte, hogy „a Curiára valamely felsőbb befolyást gyakoroltak" volna.23 A meghozandó ítéletre vonatkozó, konkrét utasítást mindeddig valóban nem sikerült fellelni. A fennmaradt iratok szerint a kancellár óvakodott attól, hogy a kancellária a bíróságnak utasítást küldjön, elnöki úton azonban megengedhetőnek tartotta az érintkezést. Ezen a csatornán keresztül Somssich Pongrác személynök többször is kapott felszólításokat: előbb, 1835 decemberében arra, hogy Wesselényi perében a diéta időtartama alatt ne hozzanak ítéletet, utóbb viszont többször is, így 1837 áprilisában vagy 1838 januárjában, arra, hogy mielőbb zárják le ítélettel a pereket.24 Egyáltalán nem zárhatjuk ki, hogy a kormányzat részéről ezen túlmenően is történt kísérlet a bírák befolyásolására,25 arra azonban voltaképpen nem volt feltétlenül szükség: minden per elindításáról királyi döntés született — a Wesselényi elleni perről szóló döntést a bíróságon ki is hirdették —, a bírákat pedig nem nevezhetjük függetlennek, elfogulatlannak és pártatlannak. A bírák ugyanis kineve-22 Felséges első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar és Csehországnak e néven ötödik apostoli királyától szabad királyi Pozsony városába 1839-dik esztendei Szent Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország közgyűlésének jegyzőkönyve. Pozsony, 1839-1840. (a továbbiakban: Ogy. jkv., 1839/40.) I. 132. (Prónay Gábor), MOL A 45. 1840:582. (A borsodi követek végjelentése szerint összesen hét megye szólalt fel ebben az értelemben 1839. június végén a kerületi ülésen.) 23 Pompéry A.: Kossuth, i. m. 212. (egy „országgyűlési napló" alapján, Nádasdy Lipót gróf szeptember 22-i felszólalása) 24 Wertheimer E.\ A jurátusok, i. m. 239., MOL Magyar kancelláriai levéltár. Acta praesidialia secretiora (A 49) 1836:55, 59, A 45. 1837:625, 1838:71. 25 Egy másik, ugyancsak politikai jelentőségű ügyben a kormányzat konkrét utasítást is küldött a bíróságnak: az uralkodó 1837. november 14-én felszólította Czirákyt, hogy az 1833. októberi Heves megyei kihágás — Keglevich Miklós és társai — ügyének felülvizsgálata során érje el a Hétszemélyes Táblán, hogy a vádlottak büntetésüket a vármegyén kívül töltsék le! (MOL Családi levéltárak. Széchényi család levéltára. Széchenyi István gyűjtemény. [P 626] 6. cs. 378. - XX. századi másolat az azóta elpusztult lovasberényi Cziráky-levéltárban őrzött eredetiről.)
