Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
A KORMÁNYZAT POLITIKÁJA MAGYARORSZÁGON 1835 ÉS 1839 KÖZÖTT 685 liberalizmus és radikalizmus, reformizmus és forradalmiság, nyilvánosság előtti legális politizálás és titkos szervezkedés között nem húzódott választóvonal, s az európai fejleményeket, különösen 1830 után, alapvetően annak keretei között értelmezte, amelyet ma összeesküvés-elméletnek nevezünk. „Azon elvetemült szövetkezés, amely fél évszázada dolgozik a fennálló, sőt minden lehető törvényes rend és minden trón megdöntésén, 1830-ban jelentős győzelmet aratott Franciaországban, mellyel azonban semmiképpen sem elégedik meg: terve tovább ér, az egész világot átfogja, és Párizsból, ahol a forradalmi propaganda székel, e társaság megdolgozza a különböző európai országokat, hogy bomlasztó tanaival a nemzeteket beoltsa és a népeket kormányaik ellen bujtogassa." - nyitotta meg 1833 áprilisában helyzetértékelését Metternich azon rendőrtisztviselő előtt, akinek Mainzban az elkövetkező években a már említett nyomozó iroda élén fontos szerep jut a nyugat-európai felforgatók megfigyelésében.7 Bár arra a leggondosabb vizsgálatok sem hoztak eredményt, az államkancellár meg volt győződve arról, hogy, emisszáriusokon keresztül, létezik összeköttetés e párizsi forradalmi központ és Magyarország között, s a nyugati felforgatók, összeesküvők és merénylők, illetve az itthoni reformerek végső soron ugyanazt, minden létező felforgatását akarják. Miközben az utóbbiak mindvégig a legális és nyilvános politikai fórumok és eszközök igénybevételével kívánták céljaikat megvalósítani, s valóban elhatárolták magukat attól, amit Kossuth fogságában felvett vallomásában „a titkos associatiók mérges dudváinak" nevezett, a herceg szemében 1837-re éppúgy létezett egy Ifjú Magyarország, mint ahogy a Giovine Italia, szerinte határozott intézkedések nélkül „Magyarország el fog jutni a forradalomig", Wesselényi forradalmi szövetkezés feje volt, Kossuth pedig „azok erőteljes eszköze", akik Magyarországon minden létezőt gyökerestül fel akarnak forgatni".8 Ebből kiindulva Kossuth elfogatása után Metternich javasolta Pilgram báró bevonását a per irányítói közé: mivel Kossuth tevékenysége szerinte „kétségkívül" összefüggésben áll a lombardiai, a galíciai, sőt a nyugat-európai, franciaországi és angliai üzelmekkel, az ezekkel foglalkozó államtanácsos értékes felvilágosításokat nyerhet róluk.9 Az államkancellár a nyilvánosság elé nem tárt előfeltevései azután erőteljes befolyást gyakoroltak arra a módra, ahogyan az országgyűlési ifjakkal és Kossuthtal szemben az elfogatás, a vizsgálat és a per során eljártak; mindez pedig a közönség számára is nyilvánvalóvá tette, amit Deák 1836 és 1838 között többször is úgy fogalmazott meg, hogy a kormányzatot szemlátomást az a „beteg" hiedelem vezérli, hogy ténylegesen létezik egy forradalmat előkészítő összeesküvés.10 Hogy a vizsgált időszakban a kormányzat valóban milyen mértékben hajlott arra, hogy „minden ártatlan dologban" is „titkos szövetkezéseket" „gyanítgas-7 Adler, Hans (hg.): Litterarische Geheimberichte. Protokolle der Metternich-Agenten. Köln, 1981. I. 3. (Metternich - Karl Gustav Noé-nak, 1833. ápr. 20.) 8 Kossuth Lajos iratai 1837. május-1840. december. Hűtlenségi per, fogság, útkeresés. S. a. r. Pajkossy Gábor. (Kossuth Lajos Összes Munkái [a továbbiakban: KLÖM] VII.) Bp., 1989. 113., Andics, E.: Metternich, i. m. (1973). 373., 364., 350-351., 381. 9 Miskolczy Gyula: Kossuth Lajos elfogatása 1837. május 5-én. Magyar Szemle, 1937/6. 199. 10 Deák Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek I. 1825-1849. Szerk. Molnár András. Bp., 2001. (a továbbiakban: DF:VPÍB I.) 175., 199., Pajkossy Gábor: Deák három levele Wesselényihez 1837-1838. Levéltári Szemle, 1996/2. 35-^15., 40.
