Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
686 PAJKOSSY GABOR son", egy 1836 júliusában kelt, Pálffy Fidélhez intézett legfelső kézirattal, pontosabban annak feltételezéseivel és szóhasználatával is illusztrálhatjuk. E minden bizonnyal Gervay Sebestyén, Metternich bizalmasa által fogalmazott parancs arra szólította fel az újdonsült kancellárt, hogy feltűnés nélkül tudja meg, hol léteznek Magyarországon „úgynevezett kaszinók, ám valójában politikai felforgató-klubok [politische Umtriebs-Klubbs]", kik a főszemélyek és „miben áll az egyes kaszinók nyilvánosan ismert és titkos alapszabálya".11 Metternich azonban, mint Andics Erzsébet bemutatta, nemcsak meghatározta a magyar liberálisok ellen követett politika alapjait, hanem személyesen is részt vállalt a kivitelezésben, döntött a részletekben, beleértve a rendőri, büntetőjogi kérdéseket is. A birodalmi kormányzat vezetői közül mindenekelőtt Sedlnitzky rendőrminiszterrel működött együtt, aki osztotta a herceg nézeteit, és akinek az apparátusa nap mint nap szállította az azt bizonyítani hivatott anyagot, hogy Magyarországon a dolgok az anarchia irányába haladnak. A „kamarilla" történetét hatalmas anyagismeret birtokában bemutató Miskolczy Gyula úgy látta, hogy a kormányzat Sedlnitzky és a Haditanács elnöke, Hardegg nyomására lépett le a József nádor, Mailáth Antal és Cziráky Antal által szorgalmazott és Metternich által is elfogadott útról, amely a törvényesség betartásával kívánta a reformellenzéket visszaszorítani.12 Sedlnitzky valóban többször is erőszakosabb lépéseket javasolt, mint amihez az uralkodó (azaz az Államértekezlet) végül hozzájárult, s mint látni fogjuk, 1837 márciusában Hardegg valóban sürgette katonai eszközök alkalmazását is. Mégis, Andics Erzsébet eredményei alapján Metternich meghatározó szerepét kell hangsúlyoznunk az alkalmazott politika kialakításában. E politika arra irányult, hogy perbefogás, elítélés útján kikapcsolja a közéletből a reformerek hangadóit, megfélemlítse tényleges és lehetséges követőiket, így pedig megakadályozza a liberális ellenzék kibontakozását, más szóval helyreállítsa a júliusi forradalmat megelőző politikai állapotokat. Metternichet a megfélemlítés politikájához annál is inkább reményeket fűzött, mivel a magyar viszonyokat nem ismerve, részben lenézve, az itteni reformkezdeményeket talajtalan, efemer jelenségnek tekintette.13 A magyar kormányzat vezetői többnyire osztották Metternich nézeteit, és hozzá hasonlóan folyékonyan beszélték a „terrorizmus" politikájának a nyelvét. E nyelvezetbe az 1837. április 9-én a magyar kancellárnak kibocsátott legfelső kézirat nyújtja a legjobb bevezetést. Eszerint Magyarországon egy veszedelmes újítási vágytól hajtott féktelen kisebbség, a „felforgató párt", visszaélve „a szabályozott szólásszabadságtól olyannyire különböző szóláspimaszsággal", megfélemlíti a jóérzületűek csendes többségét, a hazafiság álcája alatt űzött zabolátlan üzelmeik aláássák a hatóságok iránti tiszteletet és bizalmat, a párt végső célja, hogy szétrombolja „a törvényesen fennálló rendet" és felidézze „a teljes anarchia összes borzalmait".14 A magyar kancellár posztján 1836 júliusában vál-11 DF:VPÍB I. 175., MOL Magyar Kancelláriai levéltár. Acta praesidialia (A 45) 1836:1101. Majláth alkancellár vizsgálódásainak eredményét sajnos nem ismerjük. 12 Miskolczy Gy.\ Kossuth elfogatása, i. m. 197-198. 13 Andics E.: Metternich, i. m. (1975). 84. 14 Andics, E.\ Metternich, i. m. (1973). 382-387. (magyarul, e sorok írójának fordításában: Magyarország története a 19. században. Szöveggyűjtemény. Szerk. Pajkossy Gábor. Bp., 2003. 130-134.)
