Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: I. Ferenc József és a megtorlás I. rész III/635

I. FERENC JÓZSEF ÉS A MEGTORLÁS 673 Komolyabb vitára csupán a Görgeinek adandó amnesztia ügye adott alkalmat, augusztus 22-én. A kérdés — mint láttuk — már a 18-i minisztertanácson is szóba került, s I. Miklós Ferenc Józsefhez írott levele még sürgetőbbé tette. Ezúttal az uralkodó utasította Schwarzenberget, hogy írjon Haynaunak a megkegyelmeztetés ügyében. A többség a megkegyelmezés mellett, és amellett nyilatkozott, hogy Görgeit egy karintiai városba internálják. Az indokok között szerepelt maga a fegyverletétel; az a tény, hogy ezt Görgei diktátori minőségében tette, tehát mintegy törvényesítette az eljárást, s végül, de alighanem elsősorban I. Miklós kívánsága és ajánlása. Még így is volt azonban két miniszter, maga Schmerling és Leo Thun, aki a korántsem marciális vallás- és közoktatásügyi tárca gazdája volt, akik azt javasolták, hogy Görgeinek csak egy vizsgálat megtörténte után kellene kegyelmet adni. Úgy vélték, így lehet eloszlatni a nagyközönség Görgei iránti rokonszenvét, s utaltak Zichy Ödön kivégzésére, valamint arra, hogy az oroszoknak történt megadás „arcátlanságnak tetszik." A két miniszter azt javasolta, hogy írják meg Haynaunak: a császár hajlandó kegyelmet adni, de csak előzetes vizsgálat után. A két miniszter érvelése kétségkívül logikus következménye volt az augusztus 20-i minisztertanácsi határozatoknak. Talán ezzel a közvetett módszerrel próbálták ráébreszteni kollégáikat a többi vádlott elleni tömeges perek képtelenségére is. Ferdinand Thinn von Thinnfeld lovag, földművelés- és bányaügyi miniszter azonban figyelmeztette minisztertársait, „hogy a Görgei elleni vizsgálat során olyan tények kerülhetnek napvilágra, amelyek megnehezítenék őfelsége számára a kegyelem megadását, most viszont minden további nélkül megadható, és ha a Görgeinek adandó kegyelem politikai szükségszerűség, minden előzetes vizsgálat nélkül meg kell adni neki." Thinnfeld ugyanis — Thunnál és Schmerlingnél kevésbé teoretikus politikus lévén — felismerte azt a tényt, hogy ha Görgeit előzetes vizsgálat után felmentik, akkor alárendeltjei ellen sem lehet súlyos ítéletet hozni. Másként fogalmazva, azt tudatosította kollégáiban, hogy a politikai elvek és a politikai szükségszerűség csatájában ezúttal (is) célszerűbb az utóbbi mellett dönteni.170 A minisztertanács emellett megtárgyalta Haynau egy, nagy valószínűséggel augusztus 18-án Schwarzenberghez intézett beadványát. Haynau ebben panaszkodott Paszkevics eljárására, mondván, hogy az mindmáig nem szolgáltatta ki neki a Görgei fegyverletétele alkalmával kezére került hadianyagot, hanem Nagyváradra szállíttatta; hogy az oroszok öt-hat húszasért (azaz 1,5-2 foot asztalához invitáló orosz tábornoknak azt válaszolta: „Tettleg bebizonyítom Nagyméltóságodnak, hogy egy osztrák tiszt nem ehet lázadókkal és felségárulókkal. Adieu!" Amikor erről a császárt értesítették, állítólag így szólt: „Ilyennek akarom a tisztjeimet!" Ld. erre Vitzthum von Eckstädt 239-240. (1849. augusztus 25-i levél.) A hasonló jelenetekről még hónapok múlva is keserű hangon emlékezett meg egy cs. kir. lovassági százados. HHStA PA MA X. Russland. Karton 28. RIU 1849. 1. Teil. Correspondance mit dem FZM. Br. Haynau betreffend der russischen Intervention in Ungarn und Siebenbürgen 1849. Untertänigstes Memorandum aus dem Tagebuche des Rittmeisters Aue... 1849. nov. 30. Idézi Steier Lajos II. 330. 170 Thomas Kletecka 616-617.; a vonatkozó részt magyar fordításban közli Katona Tamás 324. Ld. még Károlyi Árpád I. 553.; Rudolf Kiszling 105-106.; Stefan Lippert 263. - Károlyi Árpád az epizódban Schmerling „rideg merevségének" bizonyítékát látja.