Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: I. Ferenc József és a megtorlás I. rész III/635

670 HERMANN RÓBERT natkozóan milyen kategóriákba kellene osztani a hadbírósági eljárás során azo­kat az egyéneket, akik a felkelésben — akár a lázadó kormány, akár a felkelő hadsereg soraiban — részt vettek, és eszerint az utasítás szerint büntetlen nem maradhatnak."159 A minisztertanácsot követően a császár együtt ebédelt Sándor trónörö­kössel, este pedig a Kärnthnertoroperben nézték meg az előadást. A császár pa­naszkodott is anyjának, Zsófia főhercegnőnek, hogy reggel 7-től éjjel fél 12-ig egyetlen szabad perce sem volt. A minisztertanács határozataival nem untatta Zsófiát, csupán annyit jegyzett meg, hogy a 40.000 fogollyal sok a tennivaló, s ezért főhadsegédjét, Kari Grünne grófot Magyarországra küldte.160 Az augusztus 20-i minisztertanács határozatai alapján fogalmazott inst­rukciót Grünne vitte Aradra. Miután az utasításban arról volt szó, hogy a halá­los ítéleteket egyelőre ne hajtsák végre, elterjedt a hír, hogy Grünnét egyenesen a kivégzések megakadályozására küldte volna a császár.161 A szigorúságot az uralkodó lelki alkatával magyarázza Angyal Dávid. Sze­rinte Ferenc Józsefben volt hajlam az irgalomra, de csak közönséges bűnösök iránt. „Mihelyt hadserege becsületének, fegyelmének s állama nyugalmának megzavarása került szóba, Isten kegyelméből reá ruházott hatalmának megtor­lását [sic!] szent kötelességének hitte. A politikai bűnök elrettentő büntetésével úgy vélte, tartozik alattvalóinak is, akik szenvedtek e bűnök miatt."162 Mik lehettek azok a konkrét okok, amelyek a császárt erre az elhatározás­ra vezették? Angyal Dávid monográfiájában kiemeli, hogy I. Ferenc József mi­lyen hihetetlenül erős bizalommal volt hadserege iránt; de ugyanilyen mérték­ben megkövetelte a hadsereg feltétlen engedelmességét is. Egy 1849. szeptem­beri bécsi díszszemle alkalmával, amikor valamely manőver nem úgy sikerült, 159 Magyar fordításban közli Katona Tamás 321-322. Egy kihúzásokkal és beleírásokkal teli és egy letisztázott fogalmazványát ld. HHStA MRP 1849:2797. Másolata uo. 1849:2840. Az utasítás tisztázatának egy másolatát Id. MOL R 306. Katonai iratok. 20. csomó. Az utasítás — Schwar­zenberg életrajzírója szerint — tekintettel volt ugyan az orosz cár által ajánlott szempontokra, de a főbb vezetőkkel szemben azon könyörtelen keménység jellemezte őket, amelyet a miniszterelnök helyesnek tartott, s őt ebben az ifjú uralkodó is támogatta, mert a debreceni országgyűlés trónfosz­tó határozata mélyen sértette őt dinasztikus büszkeségében.Rudolf Kiszling 104-105. Tökéletesen mellőzi a kérdést Adolph Franz Berger: Felix Fürst zu Schwarzenberg k. k. Ministerpräsident. Ein biographisches Denkmal. Leipzig, 1853., illetve Eduard Heller: Mitteleuropas Vorkämpfer. Fürst Felix zu Schwarzenberg, Wien, 1933. Meglehetősen áttételesen szól a miniszterelnök szerepéről ké­sei utóda, Adolph Schwarzenberg 55-57.; először csupán az október 26-i, a kivégzések felfüggeszté­séről szóló határozattal kapcsolatban ír róla, de előadásából úgy tűnik, hogy a császár ezzel egy időben írta I. Miklósnak azt a levelet, amelyben a magyar lázadók leendő büntetéséről volt szó; holott a levél augusztus 22-én kelt. 160 I. Ferenc József levele anyjához, Zsófia főhercegnőhöz, Schönbrunn, 1849. augusztus 21. Közli Franz Schnürer 122-123. 161 Eduard Heller 38. - Ebben az értelemben ír pld. Szápáry Marianne kéziratos Grünne­életrajza alapján Egon Caesar Conte Corti 42. Heinrich Friedjung I. 219-220. szerint a szóbeszéd alapja Klapka 1850. február 6-án Haynauhoz intézett nyílt levele, amely szerint neki azt mondták, hogy a császár azért küldte Grünnét Aradra, hogy ott a már kimondott halálos ítéleteket felfüg­gessze; s ha nem is ígérték meg az amnesztiát, legalábbis kilátásba helyezték azt. Friedjung szerint ha ez igaz lett volna, akkor legkésőbb 1867 után bebizonyíthatták (festgestellt) volna, hogy a trón által szándékolt kegyelmet Haynau akadályozta meg. Klapka nyílt levelét közli Klapka György, 1850. 356-360., magyar fordításban Klapka György, 1986. 268-271. 162 Angyal Dávid 117. V ö. Eduard Heller 40-42.

Next

/
Oldalképek
Tartalom