Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: I. Ferenc József és a megtorlás I. rész III/635

I. FERENC JÓZSEF ÉS A MEGTORLÁS 669 ték egymást a cár augusztus 16-i levelét hozó Sándor orosz trónörökössel, aki 18-án délelőtt 11-kor ért Bécsbe156 , de miután nem találta ott a császárt, utána indult Ischlbe. Sándor végül 18-áról 19-ére virradó éjjel Strengbergnél találko­zott a császárral, s 19-én délután 5 órakor együtt érkeztek meg Bécsbe.157 A császár 19-én csak pihent, de másnap, augusztus 20-án reggel 7 órára minisztertanácsot hívott össze. Ezen Schwarzenberg felolvasta a korábbi mi­nisztertanácsokon a magyar felkelőkkel való bánásmódról megfogalmazott ter­vezeteket, s a miniszterek „a figyelembe veendő körülmények érett megfontolá­sa után" a következő eljárást javasolták I. Ferenc Józsefnek: A honvédsereg valamennyi, a Magyar Királyság területén született legény­ségi állományú tagja büntetlenséget kap; a katonai szolgálatra alkalmatlanok el­bocsátandók. A további legénység felhasználásával kapcsolatban Haynaunak kell ideiglenes intézkedéseket tennie, s a végleges rendszabályokra javaslatot tennie. A birodalom más koronatartományaiból beállt altisztekből és közvitézekből bün­tetőszázadokat kell létrehozni, s erődítési munkákra kell őket felhasználni. Azokat a nem osztrák alattvalókat, akik nem törzstiszti vagy tábornoki rangban szolgáltak a magyar hadseregben, át kell adni szülőhazájuk hatóságai­nak; azokat, akiknek átadása nehézségekbe ütközne, szintén be kell sorozni a büntetőszázadokba. A felkelők vezetőit (tábornokait) és törzstisztjeit őrizetbe kell venni, és el­lenük az eljárást haladéktalanul meg kell indítani. Ugyanígy kell eljárni azok­kal a főtisztekkel szemben, akik „a fegyveres lázadás előtt tisztként szolgáltak a es. kir. hadseregben." A többi tiszteket úgy kell kezelni, mint a legénységet. Bármely kategóriába tartozó személyek ellen nem katonai természetű cselekedeteikért „különleges esetekben vizsgálat megindítása nem elképzelhe­tetlen." Azokkal szemben, akik a „lázadó kormány" kormányzati tevékenysé­gében részt vettek, Haynau július 1-jei kiáltványa szellemében kell eljárni. A császár még a minisztertanácson megadta jóváhagyását ezekhez az elvekhez, azzal a kiegészítéssel, „hogy Haynau a már meghozott ítéletek végrehajtásával várjon, míg az erre vonatkozó legfelsőbb különleges utasítások meg nem érkez­nek." Egyben utasította Schwarzenberget, hogy a fentiek értelmében fogalmaz­za meg a Haynaunak szóló értesítést.158 A miniszterelnök még aznap megírta a minisztertanácsi határozat szövegét szinte szó szerint átvevő levelét, azzal a ki­egészítéssel, hogy az uralkodó a legrövidebb időn belül várja a javaslatot, „hogy az időközben bekövetkezett megadást figyelembe véve a büntethetőségre vo-156 Rosonczy - Katona 435. (Nyikolaj Vasziljevics Iszakov emlékirata) 157 I. Ferenc József levele anyjához, Zsófia főhercegnőhöz, Schönbrunn, 1849. augusztus 21. Közli Franz Schnürer 122. Ld. erre még Zsófia főhercegnő augusztus 20-i naplóbejegyzését, közű Fritz Reinöhl 132. Ld. még Mertens vezérőrnagy, helyettes hadügyminiszter 1849. augusztus 20-án Bécsből Gyulai Ferenc hadügyminiszterhez intézett jelentését. KA KM Präs. 1849:6837. 158 Thomas Kletecka 609-610.; a vonatkozó pontot közli még Andics Erzsébet III. 390-392., a vonatkozó részt magyar fordításban közli Katona Tamás 320-321. Ld. még Egon Caesar Conte Corti 42. (szerinte a minisztertanácsot I. Ferenc József I. Miklós levelének hatására hívta össze; az előterjesztést pedig Schwarzenberg tette meg); Stefan Lippert 261-262. (Lippert jegyzetben utal az augusztus 15-16-i előterjesztésre és Andics ezzel kapcsolatos tanulmányára, anélkül, hogy állást foglal­na abban, hogy mi is okozhatta az eredeti előterjesztés megváltoztatását.) Az augusztus 15-16-17-i előzmények nélkül ismerteti a döntést Friedrich Walter 122-123.

Next

/
Oldalképek
Tartalom