Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: I. Ferenc József és a megtorlás I. rész III/635
I. FERENC JÓZSEF ÉS A MEGTORLÁS 641 A minisztertanács június 24-én figyelmeztette Haynaut, hogy a reguláris csapatok soraiból ejtett foglyait ne akasztassa fel azonnal, ahogyan szándékozott tenni, mert máskülönben szörnyű visszatorlás várható, s [a magyarok] sem fognak többé foglyokat ejteni. Ugyanezen napirendi pont alatt a minisztertanács Batthyány Lajos esetleges halálra ítélése és kivégzése ürügyén általában elismerte annak szükségességét, „hogy a főbűnösök nyerjék el büntetésüket."29 A lázadókkal való enyhébb bánásmód csupán egyetlen esetben vetődött fel. Haynau 1849. június 28-án, a Győr elleni támadás napján a táborban lévő I. Ferenc Józsefhez intézett előterjesztésében, Jellacic egy előterjesztésére hivatkozva azt javasolta, hogy a péterváradi várőrségnek „kivételesen és minden más helyszínre vagy esetre vonatkozó következmény nélkül fel lehetne ajánlani a meg nem érdemelt, de annál nagylelkűbb szabad elvonulást" azzal, hogy a korábban a cs. kir. hadserégben vagy a polgári igazgatásban szolgáló kompromittáltaknak csupán kötelezvényt kellene adniuk, hogy a lázadó hadseregben nem teljesítenek szolgálatot, s a háború befejeztéig a monarchia valamely más tartományában megfelelő felügyelet alatt maradnak. Az illetőknek, amennyiben nincs megélhetési forrásuk, megfelelő anyagi támogatást lehetne nyújtani. Minden más, nem katonai személy, ha aláírja az említett kötelezvényt, hogy ti. nem harcol a cs. kir. csapatok ellen, szabadon távozhat; a legénységi állományú, alkalmas személyeket pedig — az altisztek kivételével — be kell sorozni a cs. kir. hadsereg nem Magyarországon szolgáló ezredeibe. „Általános amnesztiáról, amely egyedül csak közvetlenül Felségedtől eredhet, természetesen egyáltalán nem lehet szó a lázadók ellenében még tartó hadiállapot közepette."30 A császár válaszát nem ismerjük, de kétségkívül beleegyező lehetett, ugyanis Schwarzenberg július l-jén ilyen értelemben tájékoztatta Jellacicot a péterváradi várőrségnek adható engedményekről.31 Nem tudni, hogy Jellacic mikor kapta meg az üzenetet, ám nincs nyoma annak, hogy a feltételeket tartalmazó felszólítással ismét megkereste volna a várőrséget. A várőrség ugyanis a június 17-én kelt megadási felszólítását érdemi válasz nélkül hagyta32 , a június 29-ire pedig azt válaszolta, hogy mindkét felszólítást megkapta ugyan, de katonai kötelessége érzetében nem adhat rájuk választ, „s kéri Őexcellenciáját, a továbbiakban efféle ajánlatoktól kímélje meg őket, mert kénytelen lesz azokat visszautasítani." Holott a bán a június 29-én kelt felszólításban nagyjából hasonló feltételeket fogalmazott meg, mint amiket Haynau és Schwarzenberg lehetségesnek tartott.33 A július 14-i kishegyesi vereség után pedig nemigen volt módjában hitelt érdemlő fegyverletételi felszólításokat küldözgetni a titeli fennsíkról, ahová egész hadseregével együtt visszaszorult. 29 Thomas Kleteèka 449. ; Károlyi Árpád II. 382.; magyar fordításban Urban Aladár 110. 30 Haynau - Ferenc József, Lébény, 1849. június 28. 2794/op. gh. KA MKSM Karton 2. Ad acta. Számozatlan. 450-451. Susan vezérőrnagy sk. fogalmazványa, Schwarzenberg miniszterelnök sk. betoldásaival. KA AFA Karton 1835. HA u. H. 1849-6-481. Ismerteti — noha ebben is az osztrák kormány kíméletlenségének példáját látja — Steier Lajos I. 73-74. 31 Schwarzenberg - Jellacic, Bécs, 1849. július 1. HHStA MRP 1849:2857. (1849. augusztus 22.) 32 A június 17-i felszólítást ld. KA AFA Karton 1934. SAJ 1849-6-194. 33 A június 29-it közli Von der Revolution 517-518., magyar fordításban Böhm - Farkas -Csikány 173. Az őrség válaszára Id. Hartlieb altábornagy - Jellacic, Karlóca, 1849. június 30. este fél 9. No. 130/op. KA AFA Karton 1934. SAJ 1849-6-332.
