Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: I. Ferenc József és a megtorlás I. rész III/635

642 HERMANN RÓBERT Egy esetleges amnesztia kérdése nemcsak a magyarországi, hanem az itáliai hadszíntérrel kapcsolatban is felmerült. Schwarzenberg rosszallta, amikor Radetzky az elfoglalt anconai erődben szolgáló volt es. kir. katonákat amnesztiában részesítette, s intette őt a hasonló kompromittáló megállapodás megismétlésétől. Június közepén a minisztertanácsnak kifejtette: a velencei felkelőkkel szemben erélyesebb katonai akciókra, s kevesebb tárgyalásra van szükség. A piemonti-szárd királysággal Milánóban folytatott fegyverszüneti tárgyalásokon azonban a piemontiak ragaszkodtak az egész Észak-Itáliára kiterjesztendő amnesztiához. Schwarzenberg ezt már csak azért is elutasította, mert úgy vélte, ez megkötné Ausztria kezét. „Vajon meg lehetne-e tagadni a kompromittáltaktól Bécsben, Prágában, Magyarországon, amit az olaszoknak megadnánk?" - írta. „Különleges elbírálás alkalmazása megbénítaná tevékenységünket Magyarországon, és hatalmas mértékben megingatná a rend híveinek bizalmát a kormányban..." Hasonló értelemben érvelt Bach belügyminiszter a minisztertanács július 7-i ülésén.34 Július 22-én a minisztertanács elé került az 1848. november elejéig a magyar hadseregben szolgáló Móga János és Teleki Ádám tábornokok ügye, akiket a haditörvényszék rangvesztéssel, Mógát ezen felül 5 év várfogsággal sújtotta. Gyulai Ferenc hadügyminiszter úgy vélte, mindkét ítéletet kegyelmi felterjesztéssel kellene eljuttatni az uralkodóhoz: Móga büntetését egy évre lehetne mérsékelni, Telekit pedig teljes kegyelemben részesíteni. Schmerling igazságügyminiszter azonban úgy vélekedett, „jelenleg még nem alkalmas az idő arra, hogy egyesekkel szemben kegyelmet gyakoroljanak, amikor még sokakkal szemben vizsgálat van folyamatban, illetőleg még többen állanak előtte." Célszerűbb lenne az uralkodónak az ítéletek jóváhagyását javasolni, s az elítéltek kegyelmi kérvényeit egy későbbi időpontra halasztani.35 A minisztertanács — Franz Dorsner ezredes előterjesztésére — ugyanakkor úgy döntött, hogy közkegyelmet (Generalpardont, nem amnesztiát) ad azoknak a székely katonáknak, akik meghatározott időn belül leteszik a fegyvert.36 Július 26-án Kempen altábornagy, a pesti katonai kerület újonnan kinevezett parancsnoka felkereste a császárt. Naplója szerint az uralkodó „szorgalmazta a szigort a kompromittáltakkal szemben, s nagyon helyesen megjegyezte, hogy a magasabban állók azért is büntetendők, mert egyszerre rosszul és bután jártak el." Schwarzenberg is a legnagyobb szigorúságot ajánlotta Kempennek, s úgy vélte: „még sok főnek kell lehullania, mint a kiálló mákfejeknek, amikor az ember végigszáguld rajtuk."37 Július végén az itáliai amnesztia ügyében fordulat következett be. Július 28-án Schwarzenberg értesítette a milánói tárgyalásokat vezető Karl Ludwig Bruckot, hogy a kormány „tekintettel a számos és nyomós okra, amely a béke mielőbbi megkötését sürgőssé látszik tenni, úgyszintén a politikai bonyodal-34 Thomas Kletecka 469-470. V ö. Andics Erzsébet, 1965. 439. 35 Thomas Kletecka 511.; Károlyi Árpád II. 419.; Urbán Aladár 123. 36 Thomas Kletecka 510.; Andics Erzsébet III. 353-354. 37 Johann Kempen 145-146.; magyar fordításban Küzdelem, bukás, megtorlás. S. a. r. Tóth Gyula. Bp., 1978. II. k. 107.; Rudolf Kiszling 106.