Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Velkey Ferenc: Batthyány Lajos Széchenyi látószögében (I. Közelítések) III/557

562 VELKEY FERENC kulcsmotívumnak) a megjelenését, nem lehet pusztán a szerző személyiségből vagy élethelyzeteiből levezetni. A napló egyszerre megélt és teremtett világ, s az „elhagyatott hős" egyszerre alkotó és alkotott.9 (c) A

lelki-alkat - betegség szempontját középpontba állító értelmezések szerint a „mélység" pillanatai Széchenyi pszichés alkatával (vagy esetleg kóros állapotával) függnek össze, s nem feltétlenül következnek külső hatásokból. A mellőzöttség-élménye pedig egy-egy meghatározható személyiség-szerkezetjellemzője (vagy patológiás állapot tünete).10 Itt nincs terünk Széchenyi 1844. febr. eleji elhagyatottság-élményének bővebb elemzésére. Csak azt kívántuk érzékeltetni e gondolatmenet által, hogy Batthyány lehet, hogy csak „mellékszereplője" a róla szóló sornak. Lelki értelemben azonban fontos: ő a viszonyítási pont, akinek az összefüggésében Széchenyi magánya megéltebb, mélyebb, s a napló-tükörben jobban látszódó. *** A mottóul választott naplóbejegyzés kontextualizálásával arra hívtuk fel a figyelmet, hogy mennyire sokrétűen értelmezhetőek Széchenyinek a Batthyányra vonatkozó szövegei. Ez az út azonban a bőséges forrásanyag miatt nehezen járható, s ha tovább mennénk rajta, akkor végül nem Batthyány Lajos, s nem is a Széchenyi-Batthyány viszony, hanem kizárólagosan Széchenyi István lenne vizsgálatunk tárgya. Az eset-elemzést a kérdés szemléleti és módszertani konzekvenciái miatt rögzítettük. Úgy látjuk, hogy a Széchenyi szövegek reflektáltabb és tudatosabb felhasználása jelentősen árnyalhatja a Széchenyi-Batthyány kapcsolat jellegéről, történetéről alkotott képünket. Sőt a reformkori Batthyány- ill. Széchenyi-kutatás tekintetében is igaz az állítás. Egész egyszerűen azért, mert mindkét portréba beépül(t) a Széchenyitől származó Batthyányra vonatkozó szöveganyag. A „kezdetek" reformkori-Batthyány képében Széchenyi úgy jelent meg, mint a fiatalabb mágnás politikai fellépésének inspirálója, aki műveivel szemléletét átformálta, s mintát adott neki a cselekvésre. Batthyány azonban nem őt tekintette közvetlen mesterének, hanem Wesselényit; más úton indult, s így Széchenyi őt — szándéka ellenére — nem tudta megnyerni „a maga közvetítő és középúton járó politikájának" (ill. „a kormánypolitikának"). Ennek a sémának az alapelemeit Horváth Mihály kortörténeti műve teremtette meg, s ezt hagyományozta tovább az a két „élet- és jellemrajz," amely Batthyány újrate-9 Elsősorban az esszéistáknál ragadható meg ez a szempont. PL:

Halász Gábor: A naplóíró Széchenyi. In: Uő: Tiltakozó nemzedék. Összegyűjtött írások. Bp., 1981.; Lányi András: „Egy Karamazov a fogalmak világában."In: Uő: A kettészakított üstökös. Széchenyi, Arany, Jókai, Görgey - négy történelmi esszé. Liget könyvek, h. n. é. n. 5-52.; Egy arányos, az értelmezés lehetőségeit firtató gondolatsor: Gergely András: Széchenyi István (1791-1860). Pozsony, 2006. 17-19.; Továbbá: Pletl Rita: A döblingi Széchenyi eszmevilága és stílusa. [Kölcsey Füzetek XV] Kölcsey intézet Bp., 2005. 86-176. 10 A legrégebbi és egy újabb közelítés:

Grünwald Béla: Az új Magyarország. Gróf Széchenyi István. Bp., 1890.; Kezdi Balázs: A negatív kód. (Kultúra és öngyilkosság). Pannónia Könyvek. [Pécs] 1999. 78-117. (Széchenyi István és a magyar szuicidalitás.); A szakmai-módszertani tisztázás igényével: Környei István: Széchenyi István lelki alkata és elmebetegsége. Orvostörténeti Közlemények. 1983. 9-41.; Lackó Mihály: Széchenyi elájul. Pszichotörténeti tanulmányok. l'Harmattan, Bp., 2001. 27-92., 158-178.