Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Velkey Ferenc: Batthyány Lajos Széchenyi látószögében (I. Közelítések) III/557
BATTHYÁNY LAJOS SZÉCHENYI LÁTÓSZÖGÉBEN 561 napi esemény hatására idéződött föl benne politikustársa. Teleki és Wenckheim Batthyány köréhez tartozott (és az övéhez is), így hát beszélgethettek róla, mint ahogyan Telekinek a Haller Ferenc horvát bánnal kialakuló afférja kapcsán is előjöhetett a neve.6 Ez azonban kevéssé fontos, hiszen a szövegben Batthyány nem ezekben az összefüggésekben jelenik meg: önálló funkciót kap a bejegyzés elején. Mintha szerepeltetése független lenne a történtektől, s csak ebből a sorból eredne: „0 wie isoliert!" A naplószöveg így nem is a Batthyányval kapcsolatos viszonyrendszerről szól, hanem a vallomástevőről, a napló-mű szerző-hőséről: Széchenyiről. Amikor a legközelebb lépünk Széchenyi vonatkozó szövegéhez, akkor nyitjuk ki a legtágabb értelmezési mezőt.7 Egy-egy naplóbejegyzést olvasva nyilván erőltetettnek hat ez a szint, az egész felől nézve azonban kézenfekvő, sőt elkerülhetetlen. Itt most csak a febr. 4-i naplóbejegyzés közvetlen közeléből hozunk példákat, hogy érzékeltessük, a Batthyányra vonatkozó sornak ez is autentikus olvasata: Február 1-én: „Egy lélek sem tudakolózik irántunk — Teljesen elszigetelődve. [Ganz isoliert]," - 2-án: „A mellemben üreg képződik, mely éget." -3-án: „Forray Julie meglátogat, más senki." - 5-én: „Egész nap nem megyek el [ti. nem teszek látogatásokat] [...] Nem vagyok meghívva." A példák is jelzik, hogy nem lehet egyszerű esemény-tényként („nem hívták meg", „nem látogatták meg", „egyedül érezte magát" stb.) kezelni Széchenyi mellőzöttségének, magányának ill. elhagyatottságának a naplóbeli „tükröződését." A történeti irodalomban három közelítésmód alakult ki a napló lelki mélységeinek (s így a magány-jelenségnek) a magyarázatára: (a) A személyiség-élmény típusú értelmezés szerint Széchenyi mindig a külvilág valamely rá vonatkozó impulzusára reagál pesszimista, túlérzékeny, önvádló rezdülésével, de reakciójának mélysége és természete különleges személyiségéből következik.8 (b) Az élet-mű összefüggését firtató magyarázat arra hívja fel a figyelmet, hogy a naplónak, mint Széchenyi műnek sajátos motívumrendszere van, úgyhogy a „magánynak" (mint 6 Az aznapi szünetre: Pesti Hirlap (PH) 1844. febr. 15. A Teleki-Haller párbaj-szituáció igen hosszú ideig maradt témája Széchenyi naplójának, hiszen közvető szerepe lett. Teleki Lászlónak a túrmezei nemesség ügyében elmondott felsőtáblai beszéde (febr. 1.; PH 1844. febr. 11.) annak erős (csalásra vonatkozó) kitételei idézték elő. Széchenyi naplójában jól követhető a történet. A febr. 4-i az első bejegyzése erről — a bán aznap küldte el neki vonatkozó levelét, s ő azt olvasta, — s utána március 16-ig majd mindegyik napon szól róla, több ízben (először febr. 9-én) tárgyalt erről Batthyányval is. SzIN6. 21-44. és 51. Lásd még: Horváth Zoltán: Teleki László 1810-1861. Bp., 1964. 1. köt. 139-142. 7 Természetesen beépíthető ez a naplósor (mint szöveg-tény) a megszokott biográfiai jellegű történeti elbeszélésekbe is (a Széchenyi vagy Batthyány életrajzokba, pályaszakasz-képekbe, kronologikus kapcsolattörténeti elemzésekbe), s akkor is a legközvetlenebb szövegösszefüggésből kell a fölhasználónak kiindulnia. Külön azért nem foglalkozunk ezzel a lehetőséggel, mert egyetlen Széchenyi vagy Batthyány kötetben sem találtunk példát (az idézett Viszota Gyula mondaton kívül). Ez a mondat a kronologikusan elrendezett tények között így jelenhetne például meg: Széchenyi ekkor úgy látta, hogy „Batthyány még..."; vagy: Batthyány központi politikai szerepét kifejezte Széchenyi is, amikor azt írta, hogy „Batthyány még..." stb. 8 Ez a szemlélet leginkább Viszota Gyula naplóbevezetőire jellemző. A vonatkozó kötet (SzIN6.) életrajzi vázlatban külön fejezetet szánt a témának: (10-26. - Széchenyi testi szenvedései és lelki küzdelmei), s ott hangsúlyozottan rögzítette, hogy minden esetben meg lehet találni az „okot" -s ha nem ott rögtön, akkor egy-két nappal korábban, vagy a törölt részben. Hasonlóképpen a napló első (eléggé kezdetleges) kiadásában: Gróf Széchenyi István Naplói. Adalék a nagy hazafi jellemrajzához. Összeáll: Zichy Antal. (SzIM I.) Bp., 1884. 615-666. A Széchenyi-irodalomban ez a legáltalánosabban megfigyelhető közelítés (inkább: hozzáállás).
