Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Velkey Ferenc: Batthyány Lajos Széchenyi látószögében (I. Közelítések) III/557
560 VELKEY FERENC önmagához. Köznapi értelmében is vetélkedett vele (a mágnásellenzék vezetésében; abban a tekintetben, hogy ki tudja elfoglalni a reformpolitika országos integrációs pontját), de azon a szinten is, amelyre általában Kossuthot emelte föl; a nemzetlét mitikus magasságában/mélységében: az „élet vagy halál" princípiumaihoz kapcsolódó ön- és ellenségképében (démon, ördög). Kossuthot azonban a politikai mindennapokban nem tekintette egyenrangú partnernek, s bármennyire is méltányolta Deák tekintélyét, lelki értelemben sosem fogta föl riválisának, nem vele küzdött meg, hanem inkább érte, amikor egy mérsékelt és lojális centrum vezetőjének akarta megtenni. Batthyányt és önmagát viszont már politikai kapcsolatuk első hónapjai után mérkőzésben látta a főrendi ellenzék vezetése, illetve politikai irányának meghatározása ügyében. Amikor az ifjabb gróf a Kis Kaszinó számára elkészített programnyilatkozatát („memoárját") benyújtotta, akkor Széchenyi szerint sokan „megszeppentek", s ezt ő kedvező fejleménynek ítélte, mert Batthyány így az ő „karjaiba űzte az embereket." Ez csak az első példája az 1839-ben meginduló változó intenzitású vetélkedésüknek. Természetesen az országgyűlések idején ragadható meg rivalizálásuk a legkonkrétabb formában (ott olykor számszerűsíthető volt, hogy melyikük „vonz többeket"), de mivel mindkettőjük személyiségében benne gyökerezett küzdelmük, s mivel más politikai stratégiát és pozíciót választottak, ezért ez állandó jegye maradt kapcsolatuknak. 1844. februárjában vetélkedésük „állása" minden bizonnyal inspirálhatta Széchenyit a mottóban idézett sorra. Hiszen a titkosrendőri jelentések már 1843 januárjától (rendszeresen) arról számoltak be, hogy Széchenyi cikkei, majd a diéta történései hogyan befolyásolták a mágnásoknak (szűkebben: a főrendi ellenzéknek) Széchenyihez vagy Batthyányhoz kapcsolódó kötődését. S bár a felsőtáblán együttműködtek bizonyos kérdésekben, különállásuk mégis fennmaradt. Érzékletesen kifejezi Széchenyi kapcsolódó élményét az a bejegyzése (1843. okt.), amelyet a pozsonyi színházban tett Haller Ferenc páholyából letekintve: „B. Lajos, mint az ellenzék főnöke [als Chef der Opposit.] a földszinten. Velem egyáltalán nem foglalkozik." Olvashatjuk tehát az idézetet úgy is, hogy Széchenyi a közte és Batthyány között fennálló politikai versenyhelyzet egyik résztávjánál már a végeredményről gondolkodott: „én elszigetelődve" - „ő [majd] nagy szerep."5 4) Az idézett naplószöveg egy olyan napon került lejegyzésre, amikor Széchenyi és Batthyány nem találkozott. Aznap — vasárnap lévén — szünetelt a diéta munkája, s Széchenyi csak Teleki Lászlóval és Wenckheim Bélával értekezett, nem tett látogatásokat, s őt „még a kutya sem kereste" („kivéve" Jablanczy Ignác újságírót, volt szerkesztőt). Az aznapi „elbeszélő" naplószövegből hiányzik Batthyány neve, s biztosan bele került volna, ha egy ilyen egyedülléttel terhelt napon találkoznak. Természetesen lehetséges, hogy valamelyik az-5 Batthyány programjának legújabb közlése: Batthyány Lajos reformkori beszédei levelei, írásai. S, a. r.: Molnár András, (később: BLRBLÍ) Zalaegerszeg, 1998. 39-41. A vonatkozó titkosrendőri jelentések java része kiadva: Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal I—II. (SzIÖM 6/1-2.). Szerk, bev: Viszota Gyula. Bp., 1927., 1930. (a bevezetőkre alább: Viszota Gy, 1927. vagy 1930.) 61. 703-715., 6/2. 1030-1031. ill. Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez. 1808-1860. I-n. (később: Adatok) Összeáll.: Bártfai Szabó László. Bp., 1943. 435-436. A kérdést — további jelentések felhasználásával — feldolgozta: Molnár A., 1996. 69-78. A naplóbejegyzések: SzIN 901., SzIN5. 340-341., 768.
