Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Meuthen, Erich: Das 15. Jahrhundert. (Ism.: Skorka Renáta) II/521

522 TÖRTÉNETI IRODALOM Értelemszerűen minden kötet középpontjában az ókor, illetve a közép- vagy az újkor német területekre vonatkozó története áll, de európai, majd a későbbiekben világpolitikai keretek közé helyezve. Kezdeményezésükkel az olvasóközönség széles táborát igyekeztek megcélozni, de bevallottan elsősorban az egyetemi hallgatóknak, illetve oktatóknak kívántak segédanyagot nyújtani az egyes kutatási problémák közvetlen megismeréséhez, és a bizonyos részkérdésekkel foglalkozó további vizsgálódáshoz. A kötetet három egymástól jól elkülöníthető, mégis egymással logikailag összekapcsolódó részre tagolódik. Az első szerkezeti egység a 15. századról kialakult nézőpontokat, elképzeléseket és, nagy vonalakban, az ismert történelmi eseményeket összegzi. Mindenekelőtt arra keresve választ, mit jelentett Európa történetében a sokszor és sokak által hangoztatott, a 15. században érzékelhető válságjelenség, amellyel kapcsolatban a szerző leszögezi, hogy valójában ennek a krízisnek köszönhető a 13. századi „telített világból" történő továbbfejlődés lehetősége úgy a késő középkori, illetve kora újkori reneszánsz és humanizmus világába, miként a korai kapitalizmus és a reformáció korszakába. A 12-18. század közé eső úgynevezett „régi Európa" történetében az 1400-as éveket a közép századának nevezik, amely nem csupán a közép- és az újkor közötti átmeneti jellegére utal, de a külön elnevezéssel jelentőségét is hangsúlyozzák. Meuthen megállapítása szerint ugyanis egyetlen másik évszázad sem tud ehhez fogható sokszínűséget, izgalmat, ellentmondásosságot és feszültséget felmutatni. Az első rész további fejezeteit annak szenteli a szerző, hogy felvázolja a 14-15. század válságában fogant azon változásokat, amelyek átalakították Európa államainak gazdasági, társadalmi, politikai, közigazgatási berendezkedését, vallási és kulturális életét. így a Land und Stadt címet viselő fejezetben az 1348 után bekövetkező drasztikus népességcsökkenés és pusztásodás közismert jelenségéből kiindulva részletesen elemzi a mezőgazdaság területén bekövetkező szerkezeti változásokat, egyes könnyű- és nehézipari ágazatok jelentőségének megnövekedését, a természeti gazdálkodás háttérbe szorulását és a pénzgazdálkodás előtérbe kerülését, bizonyos gazdasági régiók hanyatlását, a kereskedelmi életben bekövetkezett súlyponteltolódásokat, illetve a növekvő társadalmi differenciálódást. A Staat und Staatenpolitik című fejezet betekintést nyújt a 15. század Európájának politikatörténeti eseményeibe, sejtetve ezáltal, hogy a késő középkor folyamán lassan formát öltő újkori állam kialakulásának egyes régiókban milyen esélyei voltak. Az új bürokratikus intézményekre épülő, a kizárólag az állam által alkalmazott erőszakot elismerő berendezkedés működtetéséhez szükségesnek mutatkozik a régi bevételek mellett új adónemeket kivetése, az igazgatási intézmények több szinten történő kiépítése, a rendekkel kiépített megfelelő viszony, és a zsoldosokból álló hadsereg felállítása. A kötet Kirche und Frömmingkeit című fejezete rövid ismertetést ad az 1378-ban bekövetkezett egyházszakadás okairól és következményeiről, kitérve a pisai, konstanzi, baseli és a ferrarai, illetve firenzei zsinatok megoldást kereső törekvéseire, kezdeményezésire is. Olvashatunk továbbá a nagy skizmával egy időben zajló első felekezeti megosztottságot előidéző, John Wyclif és Jan Hus tanaira épülő mozgalomról. A szerző megállapítja, hogy az egyház elvilágiasodása ellenére, vagy talán éppen azért, a természeti katasztrófáktól sújtott késő középkor embere csillapíthatatlan vágyat érzett a teremtő iránt, s tárgyiasult vallásosságát jól jellemzi a különböző szentek ereklyéibe, az oltár- és misealapításokba, a zarándoklatokba, a körmenetekbe vetett hite. Csak kevesen, akiket zavart a klérus tagjainak mind inkább növekvő vagyona, javadalmazása és világias életvitele, próbálkoztak meg az egyházon belüli reformmal, ennek egy példája volt többek között a Thomas von Kempen nevével fémjelzett laikus mozgalom, a Devotio moderna is. Az ötödik fejezetben Meuthen a 15. század művelt -ségével, művészetével és kultúrájával ismerteti meg az olvasókat. Képet ad a reneszánsz és a humanizmus kialakulása előtti és utáni irodalmi törekvésekről, filozófiai irányzatokról, építészetről, festészetről, szobrászatról egyaránt, s hangsúlyozza a 15. század legfontosabb vívmányának, a mozgatható nyomóelemes könyvnyomtatásnak a felfedezését, valamint a világiak körében egyre gyorsabban terjedő írni és olvasni tudás képességét, továbbá az egyetemek számának rohamos növekedését Közép-Európában. A mű második szerkezeti egysége részletesen leírja az első szerkezeti egységben említett jelenségek, fogalmak kutatási történetét, felsorakoztatva a hozzájuk kapcsolódó kutatók nevét, kutatási problémákat, eredményeket és irányelveket. A második egység felépítésében és tematikailag is hűen követi a fentiekben ismertetett első részt. Az első fejezethez kapcsolódóan Meuthen a korszakolás nehézségére igyekszik felhívni a figyelmet. Önmagában a középkor és az újkor időhatárának megállapítása is megosztja a kutatókat, hát még az a kérdés, hogy mely időszakot tekinthetik önálló korszaknak és melyiket átmeneti kornak. A vitát leegyszerűsíti a 12-18. szá-