Századok – 2007
TÖRTÉNETI IRODALOM - Hoffmann, Jürgen: Vita Adalberti. Frühere Textüberlieferungen der Lebensgeschichte Adalberts von Prag. (Ism.: Bagi Dániel) II/517
TÖRTÉNETI IRODALOM Jürgen Hoffmann VITA ADALBERTI Frühere Textüberlieferungen der Lebensgeschichte Adalberts von Prag. (Europäische Schriften der Adalbert-Stiftung-Krefehl, Bd. 2.) Essen 2005. 214 o. Szent Adalbert egyike Közép-Európa legnépszerűbb szentjeinek. Nem csak azért, mert a térség szülötte — a Pf emyslidákkal ellenséges cseh Slavnikidák családjából származott —, hanem mert életútja állomásait tanulmányozva kibontakoznak szemünk előtt az ezredfordulón formálódó új európai régió, Kelet-Közép-Európa hatalmi-szellemi központjai: Prága, Esztergom, Gniezno, és természetesen az Új Európát egybefogó Róma. Nem véletlen, hogy e különleges életút már közvetlenül Szent Adalbert halála után felkeltette a korabeli közvélemény figyelmét, és nem sokkal Prága néhai püspökének gnieznói eltemetése előtt már megszületett első életrajza. Az Est locus... kezdetű, a kutatásban Vita prior vagy Vita antiquior sancti Adalberti címen ismertté vált hagiográfiai alkotást néhány évvel később követte két újabb Adalbert-életrajz, melyek szerzője közismerten a vértanú püspök társa, Querfurti Brúnó volt. A Vita posterior (vagy más néven: Vita altera sancti Adalberti) két szerkesztményben fennmaradt szövege mellett létezett még egy harmadik Adalbert-életírás is, mely feltehetően 1030 előtt készült. Ez azonban elveszett, és létezéséről csak onnan tudunk, hogy több 12. század eleji szerző még használta. A vértanú püspökről közvetlen történeti közelségben írott életrajzokon kívül több más, későbbi szöveg is fennmaradt, így a vele kapcsolatos csodákat csokorba szedő Miracula sancti Adalberti, a szent korai tiszteletével csak kevesebb kapcsolatot fenntartó úgynevezett Tempore illó... kezdetű munka, illetve a korábbi szöveghagyománytól teljesen eltérő, a kései középkorban keletkezett úgynevezett „Porosz legenda". Kétségtelen tény, hogy a leggazdagabb szakirodalommal a Vita prior rendelkezik Adalbert életírásai közül. A kutatói érdeklődés két okra vezethető vissza. A vita szövegét felettébb gazdag és bonyolult kéziratos anyag hagyományozta napjainkra, ami már önmagában is nagy kihívást jelentett több történészgeneráció számára. A szent népszerűségét mutató nagyszámú, Itáliától Aachenig keletkezett, kézirat — melyek közül mára mintegy ötven maradt fenn — feldolgozása és rendszerezése már önmagában is nem kevés fejtörést okozott a kutatóknak. A kutatás élénk érdeklődésének másik oka történetszemléleti jellegű. A hagyomány mindig is Rómával kötötte össze ennek az Adalbert-életrajznak a keletkezését, s amióta Georg Heinrich Pertz, a Monumenta Germaniae Historica egyik megalapítója és számos középkori munka kiadója, elkészítette a Vita prior első kritikai kiadását, megkérdőjelezhetetlen tézissé vált, hogy az életírás az Aventinuson keletkezett, szerzője Johannes Canaparius, a munka szemlélete pedig jól tükrözi III. Ottó császár Róma- és Európa-politikájának sarokpontjait. A jelen recenzió tárgyát képző könyv tulajdonképpen ezeket az elképzeléseket kívánja megcáfolni. Rögtön hozzá kell tenni, nem elsőként, hanem Johannes Fried nyomán, aki — a kortárs német medievisztikai kutatás egyik legjelentősebb személyiségeként — 1989 óta, történetfilozófiai és történetelméleti munkássága mellett, nem kevés figyelmet szentelt és szentel Kelet-Közép-Európa korai története egyes kérdéseinek is. A III. Ottó és Bátor Boleszló gnieznói találkozójáról szóló, nem kis vihart kavart monográfiája után a jeles medievista figyelme Szent Adalbert felé fordult. Egyik nemrég megjelent tanulmányában fejtette ki részletesen nézeteit, melyek szerint, eltérően Pertz elképzeléseitől, a Vita prior nem Rómában keletkezett, hanem Lüttichben (esetleg Aachenban), ahol III. Ottó tulajdonképpen egy „információs bázis"-t (Informationspool) létesített Adalbert tiszteletére. Sőt, Fried még a mű szerzőjét is meglelni vélte: szerinte az életírás Notker lüttichi püspök keze munkáját dicséri. Fried egész elméletét arra alapozta, hogy — mint kifejti — az Adalbert-életírásoknak egy egész életművet szentelt Jadwiga Karwasinska hagyta magát félrevezetni Pertz autokratikus elképzeléseitől, és nem vette figyelembe, hogy a Vita prior gazdag kézirati hagyományának egy másik ága, nevezetesen egy 1200 körül Aachenban összeállított kódexban fennmaradt kézirat, áll — szerinte — a legközelebb az elveszett archetypushoz.