Századok – 2007
BESZÁMOLÓ - Beszámoló a Nándorfehérvár-konferenciájáról (Skorka Renáta) 11/493
498 BESZÁMOLÓ megerősödése előbb bekövetkezett, hiszen V Félix pápasága idején a renden belül az obszerváns komponens dominánssá vált, V Miklós alatt pedig Kapisztrán közbenjárására szentté avattak egy obszerváns ferencest, Sienai Szent Bernardint. 1451-től Kapisztrán János működésének színhelye az Alpokon túlra tevődött át, pápai megbízással Közép-Európában prédikált. Tevékenységében leginkább ekkor kezdett érzékelhetővé válni a katolikus vallásos megszállottság és az ezzel szembenállók inkvizíciós elnyomásának összekapcsolása, valamint a keresztény misszió és a keresztes hadjárat gondolatának meghirdetése. Merlo előadása végén Kapisztrán János törekvésének másik fő jellegzetességére is felhívta a hallgatóság figyelmét, arra tudniillik, hogy rendjével egyetemben a közösség életében aktívan, meghatározó erővel, szinte uralkodóan kívánt részt venni úgy, hogy a társadalom valamennyi rétegére egyformán hatást gyakorolhasson, ezáltal társadalmi és politikai jelleget kölcsönözve egy vallási mozgalomnak. Klaniczay Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense „Kapisztrán és az obszerváns ferencesek csodafelfogása" című előadása arra a megállapításra épült, mely szerint Kapisztrán János személyét és emlékét különös intenzitással szövi át a csoda jelensége, hiszen a magyar szentek közül ő tekinthető a legaktívabb csodatevőnek. A Szent János nevéhez fűződő csodák összegyűjtésén és ezzel párhuzamosan szentté avatásának előkészítésén nem csupán a ferences rendtársak és más egyházi személyek fáradoztak, de Újlaki Miklós és az örök nyugvóhelyül szolgáló város, Újlak polgárai is. 1526-ig több mint ötszáz csodát jegyeztek fel Kapisztrán tevékenységével kapcsolatban, ennek ellenére a kanonizáció igen sokáig, 1724-ig váratott magára. Klaniczay Gábor beszámolójában Stanko Andric kutatásaira támaszkodott, amelyeknek köszönhetően rekonstruálhatóvá vált a szent sírjánál történt csodák lejegyzésének folyamata, valamint fény derült annak a két obszerváns ferencesnek, Geszti Jánosnak és Soproni Péternek a szerepére, akik az újlaki városi bizottság mellett a csodák írásba foglalásában is részt vettek. Az előadó kiemelte: a Kapisztrán szentté avatási perének megindítását célzó csodagyűjtés tulajdonképpen egyben az obszerváns ferencesek sajátos csodafelfogásának dokumentációja is. Az előadás második részében a csodagyűjtéshez kapcsolódó két nagy forráscsoport elemzése került előtérbe. Klaniczay először azokra az esetekre koncentrált, amelyeket Szent János még életében vitt véghez, különös tekintettel azokra, amelyek a nándorfehérvári csatához kapcsolódnak, s amelyekben Kapisztrán a keresztény világ legfőbb, sőt egyedüli védelmezőjeként jelenik meg. A megvizsgált források másik csoportját Sienai Szent Bernardin kanonizadójának dokumentációja képezte. A 15. századi szentté avatási eljárásokkal kapcsolatban Klaniczay aláhúzta, hogy a csodák hitelesítésének 13. század első felében kidolgozott eljárásmódja a pápaság 14-15. századi hányattatásai nyomán válságba jutott. A ferences és a domonkos obszervanciának köszönhetően a szentté avatási perek történetének új fejezete kezdődött meg karizmatikus, „élő szentek" felvonultatásával, amelynek célja az egyház tekintélyének helyreállításán, a szentkultusz hatékonyságának restaurációja volt. Bernardin pere, amelynek mozgató rugója Kapisztrán János volt, egy új sorozat nyitányát jelentette, mely az egyházszakadáson és az egyetemes zsinatok vitáin minden korábbinál nagyobb szabású szentté avatási kampány megszervezésével próbált felülkerekedni.
