Századok – 2007

BESZÁMOLÓ - Beszámoló a Nándorfehérvár-konferenciájáról (Skorka Renáta) 11/493

BESZÁMOLÓ 499 Virgilio Felice Virgilio ferences szerzetes olasz nyelvű előadásában Kapiszt­rán Szent János életrajzával ismertette meg a hallgatóságot. Kapisztrán János az Aquila közelében fekvő Capestranóban született 1386. június 24-én. Apja korai halála után Perugiába ment jogot tanulni. 24 évesen Nápolyi László hívéül szegő­dött, hamarosan a királyi bíróság elnökévé nevezték ki. Két évvel később Perugia bírája, majd 28 évesen a város kormányzója lett. Felfelé ívelő karrierjének a Perugia és Malatesta között kirobbant háború vetett véget, melynek során bör­tönbe vetették, ahol álmában megjelent előtte Szent Ferenc és felszólította csat­lakozzon rendjéhez. Miután megérlelődött benne az elhatározás, hogy a ference­sek obszerváns ágába belépjen, szamara hátán belovagolt Perugia piacterére papírcsákóval a fején, amelyre bűneit jegyezte fel. Virgilio ezen a ponton ki­emelte a Szent Ferenc és Szent János közötti hasonlóságot, vagyis hogy a polgá­rok mindkettőjüket bolondnak nézték városukban. Mikor 1415. október 4-én Kapisztránt felszentelték, állítólag a következő szavakkal összegezte hátraha­gyott életét: „Büszke voltam, mint a sátán, s az ördögnél is ravaszabb". Ezek­ben az években Itáliában komoly ellentét dúlt a fraticellik és az obszerváns fe­rencesek között, ezért 1418-ban, V Márton pápával való találkozása alkalmával János barát rávette a szentatyát a fraticellikkel szembeni keményebb fellépés­re, nem sokkal később a pápa ki is nevezte a fraticellik inkvizítorának. 1431 és 1444 között a szentatya megbízásából diplomáciai feladatokat látott el Európá­ban és a Szentföldön egyaránt. 1451-től Közép-Európában a béke nagykövete­ként a régi keresztény hagyományokhoz való visszatérésről prédikált, s valószí­nűleg Krakkóban érte Konstantinápoly elfoglalásának híre. 1455 júniusában érkezett Magyarországra, hogy a törökkel történő elsietett békekötést megakadá­lyozza, és keresztes hadjáratra buzdítson. Virgilio részletesen beszámolt Kapiszt­rán nándorfehérvári tevékenységéről, midőn a katonákkal együtt élő, koszos, és izzadt ruhájú, napégette arcú, szakálla lenyírását a győzelemig elutasító, a magyarokkal csak tolmács útján é intkező szerzetes háromszor (a dunai csatá­ban, a város kiürítésének megakadályozásával, s az utolsó éjszakai toborzásá­val) mentette meg a várat. Az előadás végén Virgilio beszámolt a pestisben megbetegedett Kapisztrán haláltusájáról, társairól, Udinei Girolamóról és Taglia­cozzóról, akik ápolták, és hagyatékának hazaszállításáról gondoskodtak, vala­mint utolsó útjáról, midőn holttestét Újlaki Miklós parancsára vaskoporsóba fektették, hét kulccsal lezárták, és az újlaki ferences templom oldalkápolnájá­ban helyezték végső nyugalomba. Kálmán Peregrin ferences szerzetes előadásában arra keresett választ, hogy Kapisztrán János — akinek ikonográfiáját és művészi megjelenítését min­denkor két alapvető toposz (hős és ferences) határozta meg — ábrázolása ho­gyan és miként változott egy adott történelmi korszak igényei szerint. Művé­szettörténészként elsődlegesen a szent másodlagos ereklyéit és prédikációs em­lékeit vizsgálta meg, s összehasonlítva a szent ezüst ivócsanakjának Kapiszt­rán-ábrázolását, a bécsi provincia Kapisztránt illusztráló pecsétjét és Thomas Burgkmair Kapisztrán-portréját megállapítható, hogy Szent Jánosra még éle­tében a német, a cseh és a lengyel területeken egyaránt prédikátorként, a hit védelmezőjeként tekintettek. Az előadó ezután számba vette azokat az alkotá­sokat, amelyek a szent szülőföldjén, annak halála után a 15-16. században ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom