Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Antonín Kalous: Boskovice urai Mátyás király diplomáciai és politikai szolgálatában II/375
378 ANTONIN KALOUS közötti tárgyaláson.17 A Hunyadi Mátyás és a császár között Brünnben kötött fegyverszünet 1460 júliusában lejárt. A fegyverszünet vége felé Tas és apja Benes, Jindfich z Kolovrat és Prokop z Rabstejna társaságában a cseh király követeiként elindultak Bécsbe. Utazásuk célja a két ellenséges uralkodó közötti közvetítés, és lehetőség szerint a béke elősegítése volt. Az 1460. május 4-én szintén Bécsbe érkezett Bessarion bíboros által a pápának küldött beszámoló szerint azonban nem jártak sikerrel.18 A görög bíborost egyrészt azért küldték a bécsi tárgyalásokra, hogy részt vegyen a március 30-ra tervezett (de később szeptember 17-re halasztott) birodalmi gyűlésen. Másrészt — a pápai levelezés tanúsága szerint — feladata volt, hogy Juan Carvajal bíborosnak segítséget nyújtson. A valóságban azonban éppen a Mátyás mellett nyíltan kiálló Carvajal bíboros ellensúlyozásának érdekében voltjelen.19 1460 augusztusában Rómába küldött levelében Bessarion leírja, hogy a magyar király hajlik a megegyezésre és a császár és országainak lakói közötti problémák is megoldódni látszanak. A leveléhez csatolt mellékletben azonban egészen másként jellemzi a helyzetet. Kemény szavakkal bírálja Tas z Boskovic személyét és működését.20 Felmerül a kérdés, hogy vajon, akaratán kívül, valóban Tas teljes alkalmatlansága okozta a tárgyalások sikertelenségét, vagy esetleg éppen a megegyezés meghiúsítása volt a cél. Nem kizárt az utóbbi lehetőség sem, mivel erre az időszakra a császár és a cseh király közötti kapcsolatok romlása, következésképpen Podjebrád György és Mátyás ismételt közeledése jellemző.21 Elképzelhető, hogy az olmützi püspök titkos javaslatot, vagy utasítást kapott a cseh királytól egy ilyen politikai manőverre. A pápai legátus panaszai azonban az eseményeknek még egy ilyen értelmezésében sem tanúskodnak Tas kifinomult diplomáciai érzékéről. A kérdés tisztázásában a Tas és Janus Pannonius között az említett eseményt követő évben lezajlott levélváltás vizsgálata segíthet. Levelében Janus felemlegeti kettejük régi barátságát és sajnálkozik, hogy saját hibájából kapcsolatuk megszakadt. Megköszöni Tasnak, hogy személyét nagybátyja Vitéz János váradi püspök előtt dicsérte, végül kifejezi vágyát személyes találkozásuk iránt. Tas 1461. április 17-én kelt válaszában szintén leírja, mennyire szeretné viszontlátni régi barátját. Épp mikor válaszolni készült Janusnak — írja — levelet kapott a királytól, aki újabb diplomáciai feladatra való felkészülésre szólí-17 Frederick G Heymann: George of Bohemia. King of Heretics. Princeton 1965. 209-211.; Josef Macek: Corvin Mátyás és Podëbrad György. In: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk. Rázsó Gyula, V Molnár László. Bp. 1990. 219-220. 18 Palacky, F: Déjiny i. m. IV 361. — A követségről 1. Ludwig Mohler: Kardinal Bessarion als Theologe, Humanist und Staatsmann: Funde und Forschungen. I. Band, Darstellung. Paderborn 1923. 292-303.; Polychronis K. Enepekides: Die Wiener Legation des Kardinals Bessarion in den Jahren 1460-1461. Unter Berücksichtigung der neuentdeckten urkundlichen Quellen in Wien. In: Miscellanea marciana di studi bessarionei (a coronamento de V Centenario della donazione nicena). Padova 1976. 69-82.; Fraknói Vilmos: Carvajal János bíbornok magyarországi követségei 1448-1461. Bp. 1889. 65-67. 19 Uo. 66-67. 20 ... post scripta, beatissime pater, negotium terrigenarum cum domino imperatore ruptum est totaliter opera episcopi Olomucensis, prout magister Franciscus referet. Dignetur sanctitas vestra digne eum punire, cum pro rei justitia tarn pro exemplo aliorum, quia, si iste evadet per suam frivolam apellationem, actum erit de sententiis meis etiam in maioribus rebus — Adolf Bachmann: Urkundliche Nachträge zur österreichisch-deutschen Geschichte im Zeitalter Kaiser Friedrich III. (Fontes rerum Austriacarum II. 46.) Wien 1892. 3-4. 21 Heymann, F. G.: George i. m. 212.; Macek, J.: Corvin i. m. 220-221.
