Századok – 2007

BESZÁMOLÓ - Beszámoló a 2005. október 27-30-i szófiai magyar-bolgár történészkonferenciáról (Demeter Gábor, Seres Attila) I/253

254 BESZÁMOLÓ terepe mellett a Balkán-félsziget 16-17. századi történelmének forráshiányos periódusaira nyerhetünk elsőrangú dokumentációt. A Hitterjesztés Szent Kongregációjának (1622) levéltára szinte sértetlenül fennmaradt, jelentőségét a kora újkori Balkán történetének tanulmányozásakor csak az isztambuli és a raguzai forrásanyaghoz lehet hasonlítani. Szintén elsődlegesnek számít az inkvizíció 1998-tól kutatható levéltára. Joanna Szpiszarevszka (BTA TI) Blasius Kleiner 1763-as Archívum Tripartitumának második, eddig kiadatlan kötetének jelentőségéről tartott előadást, amely rendkívül hasznos adalékokat szolgáltat a 18. századi bolgár emigráció jellegének, motivációjának és célterületeinek vizsgálatához, hiszen a Duna-menti régiók leírásakor kitér a Bánátra, Havasalföldre, és Erdélyre is. Munkája legalább akkora jelentőségű a bolgár nép szempontjából, mint Paiszij Hilendarszki Athosz-hegyi bolgár szerzetes szintén e korból származó műve. Búr Márta (BTA Balkanisztikai Intézet) „Források a közép- és kelet-európai keresztény közösségek támogatási rendszerének tanulmányozásához a 16-18. században" című előadásában azokat a társadalmi-politikai csoportokat (raguzai kereskedők, Szentszék, erdélyiek), és a tevékenységük kapcsán fennmaradt forrásanyag jelentőségét mutatta be, amelyek anyagilag támogatták az oszmán uralom alatt élő keresztények iskoláit és vallási intézményeit. A forrásanyag lehetőséget nyújt a szociális és kulturális körülmények, az életmód és a Portával való viszony vázolására. Molnár Mónika „A magyarországi oszmanisztikai kutatások legújabb eredményei" című előadása az elmúlt évtized hazai, 16-17. századi oszmanisztikai kutatásainak általános irányvonalait és eredményeit tárgyalta, majd a főbb kutatási központok (MTA TTI, MTA Régészeti Intézet, Hadtörténeti Intézet, egyetemek, levéltárak, múzeumok) és az oszmanisztikai témájú írások fontosabb publikálási lehetőségeit ismertette. Sztefka Parveva (BTA TI) „Új dokumentumok a Balkán 17-18. századi agrártörténetéhez" című előadásában bemutatta azokat a 17-18. századra vonatkozó a szófiai és isztambuli levéltári forráscsoportokat, amelyek Drinápoly és a Peloponnészosz városi, illetve falusi agrárközösségeinek életmódját világítják meg. A kutató kísérletet tett az agárviszonyok, a termelés, a munkaszervezés, a jövedelem (adózás, bevétel, kiadás) gazdasági összefüggéseinek rekonstrukciójára, valamint a keresztény és muzulmán lakosság életkörülményeinek összehasonlítására. A következő blokk a 19-20. századi eseményekkel foglalkozott. Ress Imre „Kállay Benjámin találkozásai Bulgáriával 1868-1879" című előadásában kifejtette, hogy Kállay Benjámin az első modern politikus, aki felismerve az európai civilizációs fejlődés regionális különbségeit, meghatározta azok fő vonásait és történelmi gyökereit, s világos elképzelései voltak az elmaradt régiók felzárkóztatásának folyamatáról. 1873-ban külpolitikai stratégaként elemezte a Bolgár Exarchátus létrejöttének következményeit, s az osztrák-magyar külpolitika szempontjából azt a következtetést vonta le, hogy az önálló egyházi szervezet létrehozása mellett a bolgár agrártársadalom fokozatos polgárosodásával megteremtődik a bolgár nemzetállam létrejöttének feltétele, amelynek megakadályozása áll az osztrák-magyar külpolitika érdekében. Hornyák Árpád „A Balkán Föderáció 1866-1948" című előadásában a balkáni föderációs elképzelések fejlődését négy szakaszra tagolva (az 1860-as évek, 1897-1912, az 1930-as évek, 1940-1948), a kezdeményezések közös és