Századok – 2007

BESZÁMOLÓ - Beszámoló a 2005. október 27-30-i szófiai magyar-bolgár történészkonferenciáról (Demeter Gábor, Seres Attila) I/253

BESZÁMOLÓ 255 eltérő elemeinek vizsgálatára helyezte a hangsúlyt. Az első két szövetség szinte kizárólag a Török Birodalom ellen, a status quo ellen irányult, az 1930-as évek összefogási törekvése ezzel szemben a fennálló helyzet megőrzését célozta és a nagyhatalmak esetleges beavatkozását kívánta ellensúlyozni. Az első három szakaszban az összefogásra irányuló törekvések katonai jellegű, elvétve gazda­sági indíttatású szerződéseken alapultak. Politikai-államjogi egyesülést feltéte­lező, azt előirányzó és célul tűző egyezmények megkötésére nem került sor. Vanja Sztojanova (BTA TI) és Alexander Grebenarov (BTA TI) „A macedón kér­dés problémái a történetírásban. Két nézőpont: a történeti és a politikai" című előadásukban rendkívül kényes témához nyúltak, amelynek máig nincs egysé­ges megítélése. A második világháború utáni szófiai és macedón, illetve jugo­szláv történetírás Macedóniát érintő jellegzetességeit és interpretációs különb­ségeit mutatták be, a politikai célú és a tudományos szempontú megközelítés máig fennálló ellentétét hangsúlyozva. Demeter Gábor „Bulgária szerepének megítélése az 1912-1913. évi Balkán-háborúkban a Monarchia érdekeinek szem­szögéből - a magyar sajtó és történetírás alapján" című előadásának középpontjá­ban az állt, hogy a Monarchiának 1913-ban egy önerejéből győztes Nagy-Bulgária kialakulása nem állt érdekében, ellenben támogatott volna egy olyan Bulgáriát, amely a Monarchiának köszönheti területi növekedését. Mivel a jelenkori ma­gyar történetírásban az 1912-1913. évi Balkán-háborúk és Bulgária szerepének megítélése nem tartozik a központi témák közé, és fordítva, a legújabb bolgár kutatások sem a Monarchia és Bulgária viszonyára összpontosítanak, így a ko­rabeli források: napilapok, memoárok és feldolgozások szerepe felértékelődik, s a téma vizsgálata kölcsönös tanulságokat szolgáltat. Anka Zlateva (BTA TI) a Balkán mikrotörténetének, kultúr- és intézmény­történetének ismeretlen aspektusaival foglalkozott „Határokon átnyúló adomá­nyok: az 1915-1918 közötti magyar segélyek megítélése a 20-21. századi bolgár tör­ténetírásban" című előadásában. A világháborús események humanitárius-egész­ségügyi eseményeire és eredményeire fókuszálva bemutatta a Nemzetközi Vörös­kereszt szerepét, segítségnyújtását, az adományok összegét, az adományozók tár­sadalmi megoszlását, külön kiemelve a Monarchia, illetve egyes régióinak jelentő­ségét, s feltárta a témára vonatkozó szakirodalom és források változatos körét, mindezen felül eredményei hasznosíthatók az életmód és társadalmi viszonyok re­konstrukciójánál is. Seres Attila „A magyarországi Bulgária-kutatások központja. A Balkán Intézet története 1941-1948" című előadásában a magyar-balkáni poli­tikai kapcsolatok kultúr- és tudománytörténeti hátterét vizsgálta. A 19. század második felében a Balkán-félsziget iránti tudományos érdeklődést Magyarorszá­gon elsősorban gazdasági és ideológiai megfontolások váltották ki (tőkebefekteté­sek Szerbiában, Romániában és Bulgáriában, a magyar hatalmi jelenlét tradíció­ja), aminek köszönhetően elindult az intézményes Balkán-kutatás (Keleti Keres­kedelmi Akadémia, a MTA Balkán Bizottsága, stb.). Az 1941-ben létrehozott Bal­kán Bizottság, majd annak jogutódjaként, a Balkán Intézet megalakításának hát­terében inkább kulturális, ismeretszerző és ismeretterjesztő szándékok álltak. Az intézmény felállításával az alapítók emellett arra törekedtek, hogy a balkáni né­pekkel kapcsolatos kormányzati munkát tudományos alapokon előkészítsék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom