Századok – 2007
FIGYELŐ - Henri de Montety: 2005: mérföldkő a francia történetírásban? (Fordította: Ablonczy Balázs) I/239
244 FIGYELŐ 5. Kultúrtörténeti és mentalitástörténeti megközelítés. Például Alain Corbin az 1790. évi Föderáció ünnepéről vagy Joël Cornette IV. Henrik 1610-ben történt meggyilkolásáról.28 Utóbbi jó alkalom arra, hogy reprezentációtörténeti szempontból tanulmányozzuk a királygyilkossági elméleteket és a francia abszolutizmus fejlődését. 6. Historiográfiai szintézis. Például Alain Bourreau XI. Lajos és Merész Károly burgundi herceg 1468-ban tartott péronne-i találkozójáról,29 amelyben a szerző azt elemzi, hogy milyen torzulásokon ment keresztül a szereplők pszichológiai elemzése és az esemény értelmezése a századok során. Vagy Maurice Agulhon írása Lajos Fülöp trónra lépéséről 1830-ban,30 ahol a szerző a polgár {bourgeois) szó jelentésváltozásait tanulmányozza a Lajos Fülöpre alkalmazott „polgárkirály" kifejezéssel összefüggésben. 7. Az emlékezet története. Például Crouzet a Szent Bertalan-éjről vagy Michel Winock a III. Napóleon által a nemzeti emlékezetben hagyott nyomokról.31 8. Összehasonlító historiográfia és emlékezetkutatás. Az 1515-ös marignanói csata példáján megtudhatjuk François Waltertől, hogy az olasz történetírás nagyobb jelentőséget tulajdonít a ravennai ütközetnek (1512).32 Az 1870-es sedani vereség kapcsán 33 François Roth a német álláspontot szemlézi, és össze is veti Sedan kihunyóban lévő emlékezetét Verdun még mindkét országban nagyon élénk emlékezetével. 9. Az eseménytörténet elleni támadás. Jacques Le Goff,34 Emmanuel Le Roy Ladurie35 és Jean-Pierre Rioux36 hármasa a legjobb védekezés a támadás — vagy fordítva — elvét követi, mint azt az alábbiakban látni fogjuk. 10. Régi adósságok törlesztése, kollégák között. Az 1789-es labdaházi eskü kapcsán Michel Vovelle készséggel beleegyezik abba, hogy „ez alkalommal használja François Furet37 definícióját, és az esküt a [forradalmi köz-28 Joël Cornette: 1610: Henri IV est assassiné par Ravaillac. [Ravaillac megöli IV Henriket.] In: 1515... i. m. 207-211. 29 Alain Bourreau: 1468: Le roi Louis XI a une entrevue a Péronne avec Charles le Téméraire, duc de Bourgogne. [XI. Lajos találkozik Péronne-ban Merész Károly burgundi herceggel.] In: 1515... i. m. 153-157. 30 Maurice Agulhon: 1830: Charles X est renversé par la révolution, et le duc d'Orléans est roi sous le nom de Louis-Philippe. [X. Károlyt megdönti a forradalom, Orléans hercege Lajos Fülöp néven király lesz.] In: 1515... i. m. 377-381. 31 Crouzet: i. m. Michel Winock: 1852: Napoléon III fonde le Second Empire. [III. Napoleon megalapítja a Második Császárságot.] In: 1515... i. m. 393-397. 32 François Walter: 1515: le roi François 1er, vainqueur à Marignan, est sacré chevalier par Bayard. [I. Ferenc királyt, a marignani győzőt, Bayard lovaggá üti.] In: 1515... i. m. 171-175. 33 François Roth: 1870: Napoléon III capitule à Sedan. Le gouvernement de défense nationale est proclamée. [III. Napoleon megadja magát Sedannál. Kikiáltják a nemzeti honvédelem kormányát.] In: 1515... i. m. 171-175. 34 Jacques Le Goff: 1270: Le bon roi saint Louis meurt à la croisade, sous les murs de Tunis. [A jó Szent Lajos király meghal a kereszteshadjáratban, Tunisz falai alatt.] In: 1515... i. m. 93-98. 35 Emmanule Le Roy Ladurie: 1763: le traité de Paris nous fait perdre nos colonies. [A párizsi béke megfoszt bennünket a gyarmatainktól.] In: 1515... i. m. 261-267. 36 Jean-Pierre Rioux: 1856: la paix signée à Paris met fin à la guerre de Crimée. [A Párizsban aláírt béke véget vet a krími háborúnak.] In: 1515... i. m. 399-403. 37 Michel Vovelle: 1789: le serment du jeu de paume. [1789: a labdaházi eskü.] François Furet számos könyvet írt a francia forradalomról, köztük a Penser la Révolution française címűt (Paris,
