Századok – 2007
TANULMÁNYOK - L. Balogh Béni: Az Antonescu-rezsim békeelképzelései 1940-1944 között I/3
20 L. BALOGH BÉNI cselekvési szabadsága van az „etnikai megtisztulás" útján. Hangzatosan kijelentette: közömbös számára, ha a történelembe „barbárokként" vonulnak be. „A szirupos, ködös, filozofikus emberségnek, nincs mit keresnie itt."90 „Most urai vagyunk a mi területünknek [utalás a visszafoglalt Besszarábiára és Észak-Bukovinára — L. B. B.]; használjuk ki. Ha szükség van, lőjenek a géppuskával" — hangzott a buzdítás.91 A „szlávkérdést" faji szempontból vizsgálta. „A népes és primitív szláv tömeg Európa számára nem politikai vagy szellemi, hanem súlyos biológiai problémát jelent [...] Erre a kérdésre radikális és komoly megoldásokat kell keresni [...] A latinitás, mint faji gondolat egyesítése a szlávok ellen a germanizmus akciójában, első számú parancsnak tűnik. [.J A román nép szlávellenes és szlávellenes is volt, amiként mindig szervesen antiszemita is" — fejtegette Hitlernek 1941. november 27-én.92 A szláv- és a zsidókérdés mellett a miniszterelnök-helyettes szinte minden alkalmat megragadott az erdélyi kérdés fölvetésére, magyarellenességének kifejezésére,93 továbbá annak bizonyítására, hogy Magyarországnak nincs helye az új európai rendben. A magyar propagandáról ugyanakkor elismerően szólt, és hatékonysága miatt követendő példának találta.94 Találékonyságra vall, hogy egy alkalommal például Észak-Erdélyt a németek előtt „román Gdansknak nevezte",95 máskor meg úgy magyarázta Erdély fontosságát, hogy az ugyanazt jelenti a románoknak, mint a Rajna földje a németeknek.96 A Hitler számára Mihai Antonescu által összeállított 1942. február 11-i memorandum, amely Ion Antonescu németországi látogatása alkalmából készült, a magyarság Duna-medencei létjogosultságát is megkérdőjelezte: felhívta a Führer figyelmét „erre a valóságos történelmi balszerencsére, amit a Duna-medencében a magyar kétkulacsosság képvisel. [...] Az egész magyar lét és hagyomány a kétkulacsosságra van építve."97 Mihai Antonescut mindvégig erősen foglalkoztatták a békerendezés kérdései, az „európai eszme", az eljövendő új európai rend, benne Románia szerepe és helye. 1941-1942-ben a majdani új, „egységes" Európát — egyes nyilatkozatai szerint — a nemzetiszocializmus és a „felsőbbrendű" német nemzet zászlaja alatt képzelte el.98 Valójában azonban úgy tűnik, már ekkor aggasztotta a kizárólagosan német dominanciájú Európa eljövetelének lehetősége, ahol a kisállamoknak nincs létjogosultságuk. Tartott az új Német-Római Birodalomtól, ahol a németek „lesznek az egyedüli döntőbírók, akik megállapítják az érdeme-90 Uo. IV köt. 57. (1941. július 8.) 91 Uo. IV köt. 57-58. (1941. július 8.) 92 Calafeteanu: i. m., 14. dokumentum, 99. o. 93 „...az egyedüli gyűlölet amit a szívemben hordok, a Magyarország és Magyarország tisztességének, civilizációjának hiánya iránt érzett gyűlölet" — állította egy alkalommal 1944-ben. L. ANIC, Fond: P. C. M., dos. 17/1941. 5/11. sz. 94 L. pl. az 1941. szeptember 13-án, a Nemzeti Propaganda Minisztériumban előadott „Normatíváit". L. ANIC, Fond: R C. M., dos. 305/1941. 2-26. f. 95 ANIC, Fond: P C. M., dos. 1178/1943. 59. f. 96 ANIC, Fond: P C. M., dos. 139/1942. 10. f. 97 AMAE, Fond: 71/România, vol. 11. 78. f. 98 L. pl. Dacia 1942. február 5. Idézi Mihai Fătu: Contribuţii la studierea regimului politic din România (septembrie 1940-august 1944). Bucureşti, Editura Politică, 1984. 119-120.
