Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - H. Haraszti Eva: Brit diplomaták jelentései Magyarországról 1953-1954-ben I/203

BRIT DIPLOMATÁK JELENTÉSEI MAGYARORSZÁGRÓL 1953-1954-BEN 207 politikán változtatni. Saner inkább azon lepődött meg, hogy a választások előtti beszédében Rákosi még mindig a módosított ötéves tervről szónokolt, és a könnyítéseket csak ennek teljesítése utánra helyezte kilátásba. Rákosit júniusi moszkvai látogatásán győzhették meg arról, hogy tovább nem halasztható a változtatás. Saner egyelőre nem kívánt találgatásokba bocsátkozni az új politika várható eredményéről. Nagy Imre beszédét szerinte nagy csönd, talán ijedtség követte, bár a karzatokon „mosolygós" fogadtatásban részesült. A közhangulat egyelőre várakozó állásponton van. Sokan hangoztatják, hogy még mindig Rákosi elvtárs a vezér, s úgy vélik, amíg ő és Gerő pozícióban marad, nagy változás nem várható. Saner végkövetkeztetése szerint Nagy Imre beszéde kétségtelenül az egyik legfontosabb esemény volt Magyarországon a kommunista hatalomátvétel óta, s talán megakadályozza, hogy az általános lehangoltság és reménytelenség további mélyüljön.9 Saner jelentését a Foreign Office fogadóívén John Julius Cooper egyetértőleg nyugtázta, ám úgy vélte, hogy Rákosi a választás előtti beszédében igyekezett a lehető legsemlegesebb hangot megütni, ezért a régi jelszavakat használta és lényegében semmit sem ígért. A jelentés véleményezői közül többen is javasolták az irat kinyomtatását, a missziókhoz való kiküldését és Saner megdicsérését. Saner ugyancsak július 10-én kelt, a magyar kormányban történt személycserékkel foglalkozó jelentéséről szintén Cooper készített rövid feljegyzést, melyben kiemelte, hogy a kormányban és pártvezetőségben történt változtatásokat már jó ideje tervbe vették, és nem a belföldi megmozdulások eredményei voltak. Saner — helyesen — természetesnek tartotta, hogy a személyi változásokat az új parlamenti ülésszak megnyitásakor jelentették be. A jelentés 7. szakasza külön is foglalkozott Nagy Imre személyével és miniszterelnöki kinevezésével. Saner úgy vélte, a változás inkább csak látszólagos, hiszen Nagy már „1930-ban Moszkvába ment, s akkor került szoros kapcsolatba a magyarországi agrárpolitikával, amikor a 1944-ben Vörös Hadsereggel tért vissza Magyarországra és mezőgazdasági miniszter lett. Bár azóta sokféle poszton megfordult, ezek mindig a kormány gazdaságpolitikájával voltak kapcsolatban. 1950 decemberétől 1952 januárjáig élelmezési miniszter volt, azután begyűjtési miniszter 1952 novemberéig, amikor miniszterelnök-helyettessé nevezték ki. A Politikai Bizottságnak 1948 óta tagja, a Titkárságnak 1951 óta tagja. Ez év [1953] júniusában cikket írt a Társadalmi Szemlé-be, amelyben dicsérte Sztálin politikáját, és általában helyeselte a magyar agrárpolitika addigi irányvonalát. Semmi sem utal tehát arra, hogy Malenkov kádere volna, nem pedig Sztálin embere. Ugyanakkor paraszti származású, gyakorlati mezőgazdasági ismeretei vannak és olyan nyájas személyiség, aki jól illeszkedik a népszerűséget kereső politikai programhoz. Valószínűleg nem elég erős ahhoz, komolyan veszélyeztesse Rákosi pozícióját. Úgy tűnik, ez juttatta őt a kinevezéshez."10 A július 4-i Nagy Imre-beszéddel kapcsolatban július 8-án a Foreign Officeban beszélgetést folytattak Bedé István volt londoni magyar követtel (1945-9 Saner bizalmas jelentése Salisburynek (1953. július 10.). TNA, FO, 371/106265/NH 1018/58. 10 Saner bizalmas jelentése Salisburynek (1953. július 10.). TNA FO, 371/106265/NH 1018/57.