Századok – 2007
TANULMÁNYOK - L. Balogh Béni: Az Antonescu-rezsim békeelképzelései 1940-1944 között I/3
AZ ANTONESCU-REZSIM BÉKEELKÉPZELÉSEI 1940-1944 KÖZÖTT 19 nak. „Én sem tartok igényt Besszarábia birtoklásáért azért, mert ott németek élnek."86 Mihai Antonescuban csalódást kelthettek a Führer szavai, de „eltökélt" németbarát politikája még jó egy évig, a háborúban bekövetkezett fordulatig kitartott. 1942 végétől, 1943 elejétől viszont már — az államvezető tudtával — titokban kapcsolatba próbált lépni az angolszász hatalmak képviselőivel.87 Kezdetben arról igyekezett meggyőzni őket, hogy hallgatólagosan vegyék tudomásul Románia szovjetellenes háborújának folytatását, illetve — szovjetellenes éllel — kössenek különbékét Németországgal. Az ilyen irányú sikertelen tapogatózások után már inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy Románia a nyugati szövetségesek segítségével lépjen ki a háborúból, és kerülje el a szovjet megszállást. 1943 decemberében, szovjet kezdeményezésre, titokban felvette a kapcsolatot a szovjet féllel is Stockholmban, de 1944. május 15-én a román kormány határozottan visszautasította az április 12-én közölt szovjet békefeltételeket. Az 1944. augusztus 20-án, Iasi-tól északra bekövetkezett szovjet frontáttörés hatására Mihai Antonescu Neagu Djuvara személyében futárt küldött Stockholmba, hogy tárgyalásokat kezdjen a szovjetekkel a fegyverszünet megkötéséről, azonban az augusztus 23-án bekövetkezett események88 nemcsak e lépését tették túlhaladottá, de politikai karrierjének is gyászos véget vetettek. A miniszterelnök-helyettes „nemzetpolitikai" elképzelései — talán még a marsalléinál is hangsúlyozottabban — a szélsőséges nacionalizmuson, a magyar- és szlávgyűlöleten, a faji alapú antiszemitizmuson alapultak. A szovjetellenes támadás előtt néhány nappal, a minisztertanács 1941. június 17-i ülésén Mihai Antonescu a visszafoglalandó Besszarábia és Észak-Bukovina teljes etnikai megtisztításáról vizionált: „nem csak a zsidókat, de az összes nemzetiséget illetően az idegen elemek teljes és erőszakos eltávolításának politikáját fogjuk követni". „Nem csak román szempontból, a román nép etnikai, faji biztonsága szempontjából, de egy magas civilizációs cél, az európai civilizáció egyesítése érdekében is, szigorú eljárást kell alkalmaznunk a szlávok ellen" — hangsúlyozta ugyanott. Kiemelte, hogy a lakosságcsere a békemegoldások és a holnapi Európa etnikai, faji „megnyugtatása" szempontjából a jövőben fontos szerepet fog betölteni.89 Néhány héttel később, az 1941. július 8-i minisztertanácsi ülésen szintén az etnikai megtisztítás szükségessége mellett emelt szót: Besszarábiából és Bukovinából minden „zsidó elemet" át kell tenni a határon, de szükséges az „ukrán elem" „kikényszerített elköltözése" is, mivel annak „nincs mit keresnie" ott. Úgy vélte, történelmi pillanat előtt áll a román nemzet, mivel teljes 86 AMAE, Fond: 71/Transilvania, vol. 49., 460. f. 87 Mihai Antonescu béketapogatózásairól 1. pl. Puşcaş: i. m.; Dinu C. Giurescu: România în al doilea război mondial, 1939-1945. Bucureşti, All Educational, 1999. 194-199. 88 A Romániában akkreditált magyar diplomaták meglepően jó értesüléseket szereztek a román kiugrás előkészületeiről. Sztankay Zoltán brassói konzul már 1943 februárjában beszámolt — igaz, csak közvetett információk, feltételezések alapján — Románia átállási terveiről. L. MOL, K 63, 270. cs., 1940-27-30. sz. Traub István és Schwartz Alfonz bukaresti ideiglenes ügyvivőknek 1944 első felében viszont már konkrét értesüléseik voltak a románok kairói, ankarai, svájci tárgyalásairól, Iuliu Maniu és Edvard Benes kapcsolatáról, illetve az ellenzéki Nemzeti Demokrata Blokk júniusi megalakulásáról. L. pl. MOL, K 63, 272. cs., 1944-27-84., 87., 127., 129., 136., 148. és 153. sz. 89 Stenogramele şedinţelor Consiliului de Miniştri... I. m. III. köt. 570. (1941. június 17.)
