Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hahner Péter: Az Egyesült Államok elnökei (Ism.: Maczák Márton) VI/1608

KRÓNIKA RÁZSÓ GYULA 1930-2007 2007 nyarán búcsúztunk a középkori magyar és egyetemes hadtörténelem egyik legkiválóbb ismerőjétől, Rázsó Gyulától. Középiskoláit Munkácson kezdte, majd Miskolcon, a református Lévay József gimnáziumban fejezte be 1940 és 1948 között; egyetemi tanulmányait Debrecenben folytatta, s 1953-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett diplomát könyvtár — angol — történelem szakon. Remek nyelvi tehetségének, s kitűnő szellemei adottságainak köszönhetően — memóriája hihetetlenül mély volt, még ha nem is tévedhetetlen — az élet legkülönfélébb területeit fordult meg, míg rátalált a tudományos pályára. Ez persze nem csak haláláig megmaradt sokoldalúságának, s hihetetlen alkalmazkodó képességének köszönhető, hanem a kor viszonyai is jócskán szerepet játszottak, hogy egy polgári családból járásbíró, majd törvényszéki bíró apától származó tehetséges diplomásnak milyen életutak tűntek bejárhatónak. Pályakezdőként megfordult az ELTE könyvtártudományi tanszékén, az Országos Széchényi Könyvtárban, a Hadtudományi Könyvtárban. 1957 április l-jétől a Hadtörténeti Intézetben, annak középkori szekciója történésze lett, majd 1969 és 1972 között ennek vezetője. 1973 és 1974-es évek osztályvezetőként a Kulturális kapcsolatok Intézetében csak rövid kitérőnek bizonyult, s 1974 nyarától 1993-as nyugdíjazásáig élete végleg összekapcsolódott a Hadtörténeti Intézettel, s a magyar hadtörténelemmel. A karrierrel keveset törődött, ennek ellenére 1990 és 1993 között a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatói posztjának elnyerése addigi pályája rangos hazai elismerésének tekinthető, amihez 1992-ben a „Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét is megkapta. Évtizedekig betegség akadályozta mozgásában, de még így is tanított c. docensként az ELTE középkori magyar történeti tanszékén; aktív szerepet vállalt a magyar és egyetemes hadtörténeti szervezetekben, társadalmi egyesületekben. A Magyar Hadtörténészek Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, a Hadtudományi Társaság Hadtörténelmi szakosztályának elnöke, majd tiszteletbeli elnöke, Magyar Történelmi társulat alelnöke, s egyidejűleg tagja volt a Nemzetközi Hadtörténeti Bizottság bibliográfiai albizottságának, az MTA Történeti Bizottságának, s számos további akadémiai testületnek és folyóirat szerkesztő bizottságnak, miként a Honvédelmi Minisztériumban az Oktatási Tudományos tanács elnöke lett, majd minisztériumi főtanácsadó 1999 és 1993 között, majd 2006-ban. Életútjának egésze tudományos pályájára is rányomta bélyegét. Nyelvi képzettsége, stíluskézsége, a szintetizálásra és nagyvonalú elemzésekre való hajlama, széles érdeklődése a kelleténél jobban szétforgácsolta történészi működését, s végül megakadályozta abban, hogy bármely szakterületet a levéltári