Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hahner Péter: Az Egyesült Államok elnökei (Ism.: Maczák Márton) VI/1608

1612 KRÓNIKA források mélységéig ismerjen meg. A könyvek és tanulmányok, rádió és televíziós riportok több száz tételes listája mindezt szépen igazolja, hiszen az angliai normann hódítóktól az irokéz indiánok hadviseléséig mindenről különösebb készülés nélkül tudott nyilatkozni. E hosszú listán megtalálható a Koreai hadseregről (1959) írott munka éppúgy, mint Dózsa Györgyöt, Rákóczi Ferencet vagy a világtörténelem nagy hadvezéreit és a lovagkori csatákat bemutató kötetek (Nagy hadvezérek. Bp. 1971; Dózsa György. Bp. 1972; Mohács. Bp. 1976; II. Rákóczi Ferenc. Bp. 1976; A lovagkor csatái. Bp. 1987.), jegyzetelte a Szent sír hadművelet c. kiadványt (Bp. 1985). Szerkesztései közül kiemelkedik a „A hadművészet középkori és újkori klasszikusai" c. kötet (Bp. 1974.), ami ma is hasznos kézikönyve a téma iránt érdeklődőknek. Nagy hadvezérek c. könyvét Erwin Rommel életrajzának beillesztése miatt be is vonták, neki azonban mindvégig szenvedélye maradt a II. világháború. A hadtörténeti stúdiumokon belül maradandót a Mátyás-kori és török kori hadtörténeti munkáival alkotott, s nyugodtan állíthatjuk, számára is ezek voltak a legkedvesebbek. A hadügyi modernizáció kérdései, a zsoldosság hazai megjelenésének kezdetei, a logisztikai és stratégiai problémák komolyan foglalkoztatták, s időről időre visszatért hozzájuk. Teljességében azóta is kiadatlan kandidátusi disszertációja 'A zsoldosintézmény története Magyarországon a 14-15. században" címet viselte (1976), amelynek részletei a hadtörténelmi Közlemények 1958 és 1962 közötti évfolyamaiban olvashatók. Zsigmond- és Mátyás-kori kutatási eredményeit a Magyarország hadtörténete első kötetében (Bp. 1983), a Hunyadi Mátyás (Bp. 1990), Mátyás-király 1990), „Die Feldzüge des Königs Matthias Corvinus in Niederösterreich 1477-1490" (Wien, 1973). A török hódítások korával az azóta klasszikus kézikönyvvé vált „Mohács "tanulmánykötetben (Bp. 1986), a Budától Belgrádig (Bp. 1989) kötetben, illetve tanulmányában, „A Zsigmond-kori Magyarország és a török veszély" (Hadtörténelmi Közlemények, 20,1973) foglalkozott. A bécsi Nemzetközi hadtörténeti konferencián tartott előadása, „Hungarian strategy against the Ottomans, 1365-1526" az Interneten is olvasható. Különösen izgatták (s nemcsak futball-imádatának köszönhetően) a magyar-itáliai kapcsolatok, s külön tanulmányt írt a velencei-magyar török ellenes együttműködésről („Buda, Vienna e Venezia: I problemi militari e politica del rapporto tra Europa e i Turchi, 1521-1532", Firenze, 1973) és közreműködött Michèle d'Asti 1686-os naplója magyar fordításának megjelentetésében, s előszót is írt a könyvhöz (Bp. 1991). Szerencsés kézzel nyúlt a Mátyás-kérdéshez, s a hagyományosan idealizált és mitizált uralkodó és hadvezér képét meggyőzően közelítette a forrásokból megmutatkozó valósághoz. Szabács ostromának körülményei kapcsán értekezett arról, hogy a törököt csak úgy tudja sikerrel támadni, ha önmérsékeltet tanúsítva a status quo-t nem rúgva fel, s csak korlátozott célú kisebb támadásokkal igyekszik előnyöket szerezni. Ennek a relatív erőegyensúlynak valóban az ország számára kedvező eredményei voltak; a nagyszámú délvidéki erősség megszerzése és megtartása, a portyák és portyázok többnyire sikeres megszűrése és visszaverése utólag is igazolja egy támadó stratégiai hiányát - érvelt Rázsó. Végül meggyőzően helyezte el a cseh és osztrák hadjáratokat a Mátyás-i