Századok – 2007

KRÓNIKA - Rázsó Gyula (1930-2007) (Veszprémy László) VI/161

AZ 1944-ES MAGYARORSZÁGI CIONISTA ELLENÁLLÁS 163 kő Imre") „megjegyzéseiben" cáfolta Stöcklert s azzal érvelt, hogy Stöckler „mint a Zsidó Tanács vezető tagja és a »nagy gettó« gondnoka, állandó segítséget kapott az A Osztály beszerzési és szállítási osztagaitól. 0 azonban soha nem vált azok fölött mint diszponálási joggal bíró egyéniség, [sic!] Emiatt ő sokat protesztált, s az idézett feljegyzése is ebben a vonatkozásban értelmezendő." Agmon arra hivatkozott, hogy a Wekerle-utcai raktár a Palesztina Hivatalhoz, azaz a Svájci Követség Idegen Erdekeket Képviselő Kirendeltségéhez tartozott (300 ember tartózkodott ott) és Weyermannak nem volt diszpozíciós joga, ezen kívül pedig, a nyilasok garázdálkodtak az utcákon. „Ilyen feltételek között, sárga csillagot viselők által húzott kézikocsival élelmiszert szállítani a Wekerle S. utcából a gettóba - a biztos kudarcon kívül, minden bizonnyal a raktár felszámolásához vezetett volna. Ezt minden áron meg kellett akadályozni. Ugyanakkor gondoskodtunk a gettóba szállítandó lovas kocsik kíséretére, főleg a Nyugati Pályaudvar melletti központi raktárunkból és a Paulay Ede utcai Somló bácsi raktárából..."75 8. A gyermekotthonok A cionista mozgalom tagjai azt is állították, hogy több ezer gyermeket ők élelmeztek és mentettek meg a különféle gyermekotthonokban. Igaz ugyan, hogy sok gyermekotthon ellátását megszervezték, de a kizárólagosság erős túlzás, hiszen az otthonokat a Nemzetközi Vöröskereszten keresztül a Joint támogatta. A Nemzetközi Vöröskereszt „A" osztálya Komoly Ottó vezetésével felügyelte a gyermekotthonok működését, szervezte azok ellátását. Az otthonokba árva vagy félárva gyerekek kerültek be különféle úton-módon; szülők vagy a mozgalmak emberei gyűjtötték őket össze, hogy megmentésük után alijáztassák őket. A gyermekotthonok működéséről Weisz Rudolfnak, a Hasomer Hacair gazdasági szakemberének már a háború után keletkezett vallomásából tudhatunk meg érdekes részleteket. 0 a következőképpen vázolta fel az otthonok ellátásának logisztikáját: „A gyermekotthonok létszámainak megállapításaival, a könyveléssel, igénylések és szállítások kartotékrendszerben való feljegyzésével a Központban 4-5 ember foglalkozott állandóan, a több ezer létszámú otthonok ügyeinek rendben tartása csak ily módon volt lehetséges. Én magam éjjel és mindenki tudta nélkül, beleegyezést senkitol sem kérve minden nap beírattam a fél-asztal nagyságú Pozíciós-könyvbe a napi tételeket. Az utolsó napig vezettem, és valahol a felszabadulás utáni zűrzavarban a könyv elveszett".76 A Nemzetközi Vöröskereszt Mérleg utcában, majd Baross utcában működő gyermekosztálya mindent megtett a gyermekek mentéséért. Kőrösy Ferenc így vallott erről: „A központ egyre-másra küldte be az anyákat csecsemőikkel és néha nagyobbacska gyermekeikkel. Néhány szülő nélküli kis gyerek is oda került. Nem volt egészen könnyű a rendet fenntartani, de azért nagyobb baj nem 75 Ephraim Agmon megjegyzései Stöckler Lajos 1945 január 8-i feljegyzéséhez (1999. március 3.). CMNySzZsE, H 473.0767. sz. 76 Weisz Rudolf vallomása (1960). YVA, 03/1989. sz.