Századok – 2007
KRÓNIKA - Rázsó Gyula (1930-2007) (Veszprémy László) VI/161
164 NÓVÁK ATTILA volt. Ellátó központunk a Mérleg utcai 6. alatt V K. (cionista) iroda volt, ahol a 18 éves somér, Ephra (Kibbutz Haogen) Benedek és még számos haluc ismerősöm működött. Ephra adta a pénzt, neki számoltam el. Az élelmet Somló bácsihoz szóló utalványokra adta, Somló bácsi a Nagy és Eichner Szerecsen-utca -Vilmos császár-út sarkán lévő helyiségeiből".77 A Hasomer Hacair egyik vezetője, Grossmann Sándor azonban a sikerek mellett a kudarcokról is beszámolt: „a német megszállás alatt 24 hatóságilag elismert NVK gyermekotthonban kb. 4500-5000 gyermeket mentettünk át, kb. 300 felnőtt - nagyrészt chaluc és kb. 150 anya foglalkoztatásával". A Jókai és a Munkácsy Mihály utcai kivételével lényegében intaktak maradtak az otthonok.78 „Ezeknek az otthonoknak a történetéhez tartozik az egyik kis csecsemő-otthonban lezajlott tragédia is. Az otthon vezetője egy hivatásos nem zsidó ápolónő volt, aki ellopta az élelmiszereket, azokat eladta és nem ápolta a gyerekeket, így a felszabadulás után az otthonba küldött chávérjaink hat 1-3 év közötti gyermeket halottan találtak meg, [...] élve talált másik 6 kis gyermeket sikerült üvegbura kezeléssel az életnek megmenteni. A lelkiismeretlen ápolónőt nem sikerült felelősségre vonni, mert rendőrségi köröztetés útján sem találtuk meg. Elszökött külföldre..."79 1944. december 11-én több, a Nemzetközi Vöröskereszt égisze alá tartozó gyermekotthon lakóját beköltöztették a gettóba, s a gettó élelmezési raktárából tápláltak őket. A Zsidó Tanács vezetői ódzkodtak attól, hogy a gyerekeket a gettóba vigyék, mert jobban bíztak a különféle követségek és nemzetközi szervezetek „kinti" segítségében. Ezért megpróbáltak időt nyerni, s ez olykor sikerrel járt, mint arra Komoly Ottó egy levele is utal, melyet a Nemzetközi Vöröskereszt Thököly út 160. sz. alatt álló otthon vezetőségének írt. Ebben közli, hogy „a Delegátus úrnak Solymossy Frigyes rendőrtörzs-felügyelő úrral történt megállapodása szerint a Nemzetközi Vöröskereszt-bizottság védelme alatt álló otthonokban tartózkodó zsidó személyeknek a gettóba való beköltözésére megadott határidő e hó 22-ig elhalasztatott".80 Egyébként több gyermekotthon nagyon elzüllött, miután a nevelők faképnél hagyták a gyerekeket.81 A Nemzetközi Vöröskereszt „A" osztályához hason-77 Kőrösy Ferenc vallomása (1960). YVA, 03/1978. sz. 78 A Munkácsy Mihály utca 5-7. sz. alá december 24-én betörtek a nyilasok, 6 embert lelőttek, a gyerekeket a budai Radetzky-laktanyába vitték. Ezek után a gettóba kerültek, ahol a Zsidó Tanács a Kazinczy u. 10-ben helyezte el őket. A Vilma királyné úti (ma: Városligeti fasor) gyermekotthon lakóit szintén a Radetzky laktanyába hajtották, majd a Bácskai utcai otthon lakóival együtt a Szív utcába kerültek. Ott a házmester feljelentette őket, mire a nyilasok egy fiút agyonlőttek, de később mintegy harmincan meg tudtak szökni. Később 110 gyermeket visszairányítottak a Vilma királynő úti otthonba. L. Lévai: Fehér könyv... I. m. 163-166. 79 Grossmann Sándor vallomása magyarul (1973) CMNySzZsE, H 473.1035. sz. 80 YVA, 0.15 H/2, sz. 81 Lévai Jenő a saját értékelése mellett egy hivatalos Jelentésből is idéz: „Egyes otthonok azonban lelkiismeretlen vezetőik miatt teljesen szétzüllöttek. Az odaadott gyermekek különböző járványok áldozatai lettek, csecsemők egy része éhen halt. Különösen súlyos visszaélések történtek a Teleki Pál-utcai, Percei Mór-utcai és a Nagyfuvaros-utcai otthonokban: „A 2-14 éves gyermekek kiéhezve, lerongyolódva, csontvázzá soványodva bújtak össze a szobák sarkában, testüket kimarta a szenny, rühesek, tetvesek voltak és artikulálatlan hangokat hallattak félelmükben és végtelen nyomorúságukban. Napok óta nem ettek, napok óta nem volt senki, aki törődött volna velük. Körülbelül
