Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Herger Csabáné: A summum jus patronatus a 19. századi Magyarországon VI/1515
A SUMM_,. JUS PA', :ONATUS A 19. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1535 ezen jogokért, „melyeket neki (ti. a királynak) másra ruházni, sőt mással még csak fölosztani sem szabad, élni s halni fog." Az egyházi félelmekkel szemben Tomcsányi József, csongrádi főispán szellemesen megállapította, hogy a kultuszminiszter ellenjegyzési kötelezettsége a vallásszabadságot nem korlátozza: „Mert hisz most is ő felsége nevezi ki azokat s akkor is ő felsége fogja kinevezni. Ha tehát korlátoztatik a vallásszabadság azzal, hogy mint apostoli király főpapokat nevez ki, korlátoztatik azáltal [...], hogy nevez, de nem az által, hogy ezt [...] más is aláírja." Egyébként pedig leszögezte, hogy a jogfolytonosság alapján a 48-as törvényeket mindenképpen helyre kell állítani, és a konkordátum nagyobb károkat okozott már az egyháznak, mint a felelős minisztérium.96 1867. január 8-án Bartalkovics Béla egri érsek személyesen nyújtotta át az uralkodónak a püspöki kar feliratát, amelyben azt kérték, hogy az 1848. évi III. te. alkotmányos revíziója esetén az apostoli király jogainak gyakorlását, valamint a katolikus iskolák és alapítványok feletti felügyeletét csorbíthatatlanul tartsa fenn, és egy e feladatkörre alakítandó udvari egyházi bizottság által gyakorolja.97 A felirat — a jogfolytonosság elvébe ütközvén — nem talált meghallgatásra. A kiegyezést követően megerősödött a katolikus autonómia-mozgalom, amely azonban — a kedvezőtlen belpolitikai helyzet és a központi egyházkormányzat ellenkező álláspontja következtében — nem volt eredményes. A királyt illető kegyúri jog leginkább vitatott részét, a főpapi kinevezések jogát a király a kultuszminiszter előterjesztése alapján gyakorolta, miután a minisztertanács hozzájárult a javaslathoz - a 48-as örökség szerint. Eckhart Ferenc szerint a Szentszék nem egyszer sürgette a megüresedett székek betöltését, ennek következtében a század első évtizedeiben szokásos hosszú sedisvacantiák ekkor nem fordultak elő.98 A kultuszminiszter előzetesen az esztergomi érsekkel egyeztetett, hacsak nem e székről magáról volt szó: gyakorlatban ez azt jel< itette, hogy vagy javaslatot, vagy egyetértést kért tőle, amelyet a minisztérium belátása szerint vett fontolóra. Az 1867. március 14-én megalakult új magyar kormány első Jelöltje" a kalocsai érseki székre Haynald Lajos volt: Eötvös megjegyzése szerint „az egész nemzet közvéleménye" várta a meghurcolt hazafi kinevezését.99 Az egyeztetések jellegét világítja meg Bubics Zsigmondnak a kassai püspökségre történő kinevezése ügyében Simor prímás és Trefort Ágost miniszter közötti többszöri levélváltása. Míg Simor alkalmatlannak tartotta a minisztérium jelöltjét, Trefort kitartott a szláv nyelvet nem beszélő és a magasabb egyházi kormányzatban járatlan Bubics mellett. Előterjesztéséhez (1887. máj. 10.) mellékelte ugyan az előbbi leveleket, véleménye szerint a prímás érvei nem voltak olyan fontosak, hogy miattuk Bubicsot „a rég megérdemelt legfelsőbb kitüntetéstől" el kellene ütni.100 Az uralkodó ekkor — eddig példa nélküli 96 Közli: Zeller A.: A magyar egyházpolitika i. m. 221-224. 97 Salacz Gábor: Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában 1867-1918. München 1974. 16. 98 Eckhart F: A püspöki székek i. m. 55. 99 L. Adriányi G: Egyházpolitika i. m. 131-140. 100 Eckhart F.: A püspöki székek i. m. 56-58.
