Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Herger Csabáné: A summum jus patronatus a 19. századi Magyarországon VI/1515
1528 HERGER CSABANE határolás alapelveit rögzítő Kossuth-féle előterjesztésnek.54 Az 1848-49. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvekben nem maradt nyoma annak, hogy e kérdést más alkalommal érintették volna.55 Tehát a főpapi kinevezési jogkör a kormányzó hatáskörébe került. A legfőbb kegyúri jog egyéb jogosítványait a kormány gyakorolta. A Szemere-kormány Vallás- és Közoktatásügyi minisztere Horváth Mihály csanádi püspök lett, amit ő a történész-levéltáros E Kiss Erzsébet szerint leginkább annak köszönhetett, hogy Debrecenben ő volt az egyetlen magyar katolikus főpap.56 A minisztérium vezetője továbbra is Szász Károly volt, a katolikus egyházi osztályt pedig a forradalmi prédikációiért halálra, majd szabadságvesztésre ítélt Lévai Sándor egri nagyprépost és segédpüspök igazgatta. A püspöki kar általános megnyilvánulásai következtében a Honvédelmi Bizottmány 1849. január 20-án határozott a „hazaárulókról", akik a császári csapatoknak segítséget nyújtottak.57 A rendeletnek megfelelően a Bizottmány, illetve később a Szemere-kormány több tucat egyházi személy ellen indított eljárást. Mericzay János szecsői és Hernoegger Antal kókai plébánosokat hazaárulás miatt végezték ki, sőt Meszlényi Antal58 hosszan sorolja azoknak a nevét, akiket őrizetbe vettek vagy külföldre menekültek. Ez utóbbiak elkerülték a szabadságvesztés büntetését, de az állam teljes vagyonukat lefoglalta. Horváth Mihály kultuszminiszter tett javaslatot arra, hogy „mindazon püspökök, kanonokok s más egyházi személyek, akik az ellenség kivonultával hazájukból eltávozván javadalmukat hűtlenül odahagyták, edictaliter idéztessenek meg, és minden vagyonukat lezároltatni rendelje, nehogy javadalmaik után vett jövedelmeikkel az ellenség céljait elősegíthessék."59 Kossuth kormányzói rendelkezései között egyébként kivételesen van csak egyházi vonatkozású. Rendelkezett a hazaárulás miatt perbe fogott Fábry Ignác címzetes püspök ügyéről,60 „minthogy Viszkóczy Henrik a szerencsétlen nagyenyediek ügyéhez hiven ragaszkodva életét legnagyobb veszélynek kitenni nem kételkedett"; segélyt utalványoztatott a minorita perjelnek;61 hozzájárult a tábori lelkészek illetményének felemeléséhez;62 de segélyt engedélyezett Róka József csanádi püspöki helynöknek63 és a kolozsvári református egyháznak is.64 Stulleren keresztül intézkedett Hám érsek hazaárulás! ügyében,65 és köszöne-54 „l-ör: Hogy a kormányzó bármelly rendeletei, parancsai, határozatai, kinevezései, csak ugy érvényesek, ha a ministerek egyike által is aláiratnak." Kossuth Lajos 1848/49-ben. V Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai, 1849. április 15.-augusztus 15. Szerk. Barta István. Bp. 1955. 183. 55 Tág értelemben egyházpolitikai vonatkozásnak tekinthető, hogy 1849. május 19-én Debrecenben a minisztertanács elhatározta, hogy a diplomáciai iratokban deklarálni kell „a Magyarország kebelében létező külön népfajok" teljes szabadságát, így vallásához való jogát is. F Kiss E.: Az 1848-1849-es magyar minisztériumok i. m. 72., valamint az 1849. június 6-án Budapesten tartott minisztertanácsi jegyzőkönyv: Uo. 78. 56 F. Kiss E.: Az 1848-1849-es magyar minisztériumok i. m. 456. 57 Közlöny, 1849. január 21. 58 Meszlényi A: A magyar katolikus egyház i. m. 197-213. 59 Közlöny, 1849. június 20. 60 Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai i. m. 26. 61 Uo. 38. 62 Uo. 53. 63 Uo. 171. 64 Uo. 199. 65 Uo. 318.
