Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Herger Csabáné: A summum jus patronatus a 19. századi Magyarországon VI/1515
A SUMMUM JUS PATRONATUS A 19. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1529 tet mondott Popovics Bazil munkácsi görög katolikus püspöknek a honvédsereg támogatásáért.66 A főpapi kinevezési jogkör vonatkozásában azonban nem maradt fenn irata. A bécsi udvar ugyanekkor nem mondott le arról, hogy a főpapi székek betöltését alakítsa. A hazaárulónak nyilvánított, Bécsbe menekült Hámot 1849. június-júliusában Schwarzenberg bíboros és Meschutar apát, miniszteri tanácsos lemondásra bírta. Lemondó nyilatkozatát követelésükre Hám július 14-én átadta, majd néhány nap múlva Bach belügyminiszter előterjesztése alapján Scitovszky pécsi püspök kapta meg az esztergomi érseki széket.67 Az egykori kultuszminiszter Horváth Mihály visszaemlékezéseiben keserűen szólt a főpapságnak a szabadságharc idején tanúsított magatartásáról: kevés kivétellel olyan személyek jutottak püspöki székhez, akik hajlékony jellemmel rendelkeztek, és készek voltak arra, hogy meggyőződésüket a maguk haszna miatt vagy reakciós elveik következtében a hatalomnak minden tekintetben feláldozzák.68 A szerző érthető elfogultsága ellenére meg kell állapítani, hogy a Hofburg és a főpapok között is — a liberális Heinrich Friedjung69 nézete szerint — teljes volt az együttműködés; szemben az alsó papság sokat kritizált többnyire liberális meggyőződésével.70 Az általa idézett rendeletek szerint az egyháziak kötelezettségei megegyeztek az állami hivatalnokok kötelezettségeivel, és a katolikus egyház jelentős mértékben hozzájárult az állami autoritás fenntartásához. Mindezek ellenére — a másik oldalról nézve — Scitovszky előterjesztésekor a minisztertanácsi ülésen Bach borongósan jegyezte meg, hogy javaslatánál figyelmen kívül kellett hagynia az egész magyarországi hierarchiát, „amely kevés kivétellel sem állását, sem hivatását nem töltötte be hivatásszerűen."71 A legfőbb kegyúri jog a 19. század második felében Andics Erzsébet (1968-ban publikált, e helyütt tényeket, adatokat soroló) írását idézve „a katolikus egyház vezetői [...] a szabadságharc bukásában a katolikus egyház győzelmét látták."72 Scitovszky János érseknek (1849-1867) a pécsi egyházmegye papjaihoz írott pásztorlevelében Pál apostolnak a Filippiben lévő gyülekezethez írt levelét (4:4) idézve az „Örvendjetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örvendjetek!" - szavakkal kezdte.73 Október 2-án (négy nappal a 13 tábornok aradi kivégzése előtt) „a forradalmi harcok sikeres befejeződéséért" misézett a pécsi belvárosi templomban, majd november 8-án halotti misét celebrált a császári csapatok elhullott katonáinak lelki üdvéért - sorolja Andics a véleményét alátámasztó adatokat. Scitovszky motívumait vizsgálva szembetűnő, hogy kinevezésekor (1849. júl. 21.) az esküt — Bach belügyminiszter kifejezett kívánságára — a Habsburg Monarchia törvényeire tette le. Az ér-66 Uo. 236. 67 L. hozzá: Hám János emlékiratai i. m. 74-79. 68 Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története. III. Pest 1872. 110. 69 Heinrich Friedjung: Osterreich von 1848 bis 1860. II. Wien 1912. 439-440. 70 Meszlényi A.: A magyar katolikus egyház i. m. 227. 71 Idézi: Eckhart F.: A püspöki székek i. m . 31. 72 Andics Erzsébet: 1848-49. Bp. 1968. 244. 73 Religio, 1849/október 11. sz.
