Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Herger Csabáné: A summum jus patronatus a 19. századi Magyarországon VI/1515
A SUMMUM JUS PATRONATUS A 19. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1525 mányzati alapokra való helyezése, melynek körében ő elsőként a királyi kegyúri jogot, a ius placetumot, illetve a vallási alapítványokat említette. Ervelése szerint az egyenlőség és viszonosság „olyan általános kiejtés, hogy — ha a vallások szabadságát félretesszük — ezáltal a vallásos súrlódásoknak esetei szaporodni, nem pedig kissebbedni fognak." A fent említett március 20-ai püspöki tanácskozás állásfoglalásának megfelelően hangoztatta, hogy az autonómiában látja egyháza szabadságának biztosítását - mint ahogy „a prot. atyafiaknak superintendenseiket, espereseiket szabadon választják."42 Fogarasy Mihály címzetes szkodári püspök — 40 évvel megelőzve XIII. Leó pápának a katolicizmus és a modern demokrácia összeegyeztetésére irányuló programját — hosszan értekezett hozzászólásában a vallásszabadságról, mint „az emberi jogok legszebbikéről", valamint az alkotmányos szabadság és egyházi függetlenség tartalmáról. Ez szerinte abban áll, hogy „a katholika vallás [...] magát és másokat a túlterjeszkedő hatalom nyomása ellen védje". Az egész Európában fennhangon követelt „associatio szabadságára" hivatkozva óva intette mindkét táblát attól, hogy „az egyház szabadsága és testületi jogai felett korlátozólag" intézkedjen. „Az apostoli király legfőbb kegyúri joga" kapcsán kifejtette, hogy „ha evangélikus atyánkfíaitól a viszonosságot át akarjuk hozni katholikus egyházunkba, akkor jogokat kell visszakövetelnünk a fejedelemtől, hogy egyházi főnökeinket az egyházi törvények szabályaihoz képest káptalanaink által választhassuk, alapítványainkat magunk kezelhessük, miként ezt hazánkban a protestánsok teszik." Figyelemre méltó, hogy Fogarasy — túllépve az Emlékiratban megfogalmazott elképzelést — nem autonóm vegyes bizottságról beszélt, hanem kánoni választásról. Megegyezett azonban az érvelés: „[...] ő Felsége ezen eddig törvényes kormányhatóságai által gyakorolt jogairól nem másképp fog rendelkezni és rendelkezhetni, mint, hanem hogy a katholika egyházra visszaessenek, honnan az apostoli királyra voltak átruházva." Ilyenformán a vitatott 2.§ szövegébe egy kiegészítést kívánt eszközölni a szkodári püspök: a tökéletes egyenlőség és viszonosság „e hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül, saját hitelveik és egyházi szervezetük épségben tartása mellett" állapíttatik meg.43 Gróf Teleky Domokos — nagy tisztelettel és ékesen szólva — „felvilágosította" az előtte szóló püspök urakat, hogy szerinte viszonosság nem a „kath. egyháznak belelintézésére", hanem „két vallás egymással való érintkezésére" vonatkozik. Hangsúlyozta, hogy „valahányszor a viszonosság elve felállíttatni kívántatott, a múlt országgyűlésen, a papság részéről mindig az mondatott, az a kath. egyház elveivel nem egyezik." A vegyes házasságból született gyermekek vallásának meghatározása vonatkozásában ez idő szerint élő katolikus dominancia problémájára hivatkozva javaslata szerint a 2. §-ba a „teljes szabadság és viszonosság" fordulat került volna.44 A főrendek április 4-ei ülésén Teleky Domokos azt is kifejtette, hogy a viszonosság szerinte a „szabadság mindenkire való kiterjesztése".45 A pezsgő vita, mely gróf Teleky László és Domokos, 42 Scitovszky hozzászólását közli: Uo. 86-87. 43 Fogarasy hozzászólását közli: Uo. 88-94. 44 Teleky Domokos hozzászólása: Uo. 97. 45 Teleky Domokos hozzászólását közli: Uo. 117.
